7.fejezet

Eszembe se volt meggondolni magam. Akkor ott megadtam magam minden csábításnak és elkezdődött a kapcsolatunk! Hogy hiba volt e? Igen! Hogy hol Romlott el? Nem tudom! De ez most majd kiderül!

Mielőtt a markomban lévő gyógyszereket útjára engedem a torkomba, elmesélem , hogy születik Az Erőszak!

A fürdőszoba padlóján ülve, összekuporodva végig gondolva a megismerkedésünket, még mindig a remény sugarainak éltető ereje folyt végig az ereimben.Azok a szép napok, amikor még minden rendben volt,amikor még a szerelem rózsaszín ködös függönye mind a kettőnk szemét eltakarta. Amikor még képesek lettünk volna egy száguldó kamion elé vetni magunkat a másikért. Jó volt visszagondolni, de egyben ijesztő is. Az ember ilyenkor felteszi magának a kérdést! Hol romlott el? Ki rontotta el? Mikor? Hogyan?

Erre az ember egyféle képen kaphat választ. Egyetlen egy módszer van a válaszok megtalálására!Ám az a módszer fájdalmas. Olyan mintha valakit élve felkaszabolnak és darabjaira szednek. Olyan amikor kifordítják a lelkedet, hogy a legbelsőbb zugodat is átvilágítsák. 

Ez a módszer, olyan mintha a kutyák elé dobnák a tetemedet darabokban. 

Hogy mi ez? 

A tükör! Számot kell adnunk magunknak! Igen ám, de nem a másikról! Magunkról. Mert hát ugye azt nagyon könnyű megállapítani, hogy a másik mit hibázott, nagyon könnyű a másik felet hibáztatni, főleg, ha vélhetően mi vagyunk a sértett fél. De a másikkal mi van? Vagy magunkkal. Honnan tudhatjuk, hogy nem mi okoztunk károkat. Ha nem vizsgáljuk meg magunkat eléggé, akkor folyton folyvást ugyan abba a hibába fogunk esni. Ezért van szükség arra, hogy a tükörbe nézve,egyszer az életben őszinték legyünk önmagunkhoz! Beismerjük, a vétkeinket. Beismerjük a magunknak hazudott dolgokat. Mert hát sajnos, be kell vallani, hogy az ember saját magának hazudik a legtöbbet.  

Vegyünk olyan apróságot mint például, mikor felöltözünk és belenézünk a tükörbe, magunkban mondogatjuk, milyen csinosak vagyunk. Vagy például. Én jól érzem magam így nem akarok fogyni egy dekát se. Vagy , de jó a haja a barátnőmnek, az enyém azért nem olyan mert ilyet örököltem. Sablonos, de igaz! De mi van az igazi hazugságokkal. Bele kéne nézni a tükörbe és hangosan kimondani. Igen szeretem magam! Meg bírnánk csinálni? Persze! De csak mi tudnánk , hogy hazugság e vagy sem. 

Szóval, most, hogy így végig gondolom az elmúlt éveket. Rájöttem, hogy Rob egyszerűen lelkileg bántott. Ott ütött rajtam ahol a leggyengébb voltam! Az önképemen. Jud te ehhez nem értesz. Dolgozz, menj el takarítani ha kell, de csinálj valamit!  Még véletlenül se azt mondta volna. Kicsim, mihez lenne kedved támogatlak, csak valamit csinálj mert ez az élet rendje. Pedig nem kellett volna dolgoznom, hiszen Rob karrierje a külföldi filmjei után az egekbe szökött. Én maradtam az otthon ülő gyereket nevelő, kopott háziasszony az ő szemében. Közben én nem ez voltam. Éltem! Igaz magam életét, de éltem. Eljártam otthonról, persze titokban, mert szerinte semmihez nem volt jogom, amit nélküle csináltam. Élvezettel folytattam az írást is, amit még elolvasni sem volt hajlandó soha. Amikor a clubba dolgoztam, akkor meg az volt a baja. Rájöttem, soha nem voltam elég neki.  

Ezért most azt kell csinálnom, hogy belenézek abba a tükörbe, és számot vetesek, hogy hogyan tovább. Végig megyek az életünk minden egyes napján, emlékén. Azért , hogy megtudjam, mit tettem, mi volt az a pont amit én rontottam el, melyik az amit ő. Mik voltak azok a jelek, amiből tudnom kellett volna, hogy nem lesz jó vége. 

 Tudnom kell, hogy lett- e volna kiút. Tudom kell, és le kell írnom, hogy mással ne történhessen ilyen. Ezért még visszamegyek az időbe és végig fogom gondolni, mi történt London után. Mi történt mikor LA.-ba kellett költöznöm és feladni a karrieremet miatta. Mi történt mikor teherbe estem.

 

Tükör! Majd a tükör meg fogja mondani, hogy mi történt. Olyan tükörbe fogok nézni, ami elfogulatlan lesz, ami nem fog hiú ábrándokkal ringatni. olyan tükröt választok, ami az igazat, a csúnya igazat fogja mondani.Az sem baj, ha fájni fog.  Ezért vissza kell emlékeznem, az első közös éjszakánk utáni reggelre, onnan kell folytatnom az elmélkedést és akkor megtudom, hogy az életembe észrevétlenül bekúszó erőszak, hol csírázott.
 

Emlékszem,arra a bizonyos első éjszaka utáni reggelre. 

Borús hideg reggel volt. Még a takaró alatt összesimulva is fáztunk. Rob gyorsan bújt ki az ágyból és még egy takarót is rám terítve sietett bekapcsolni a fűtést. Az éjszakai hóviharban elment az áram és mi mivel egymással voltunk elfoglalva elfelejtettük újraindítani a fűtést. 

-Te Rob, már ne haragudj, de ez elég fura rendszer. és ha nem vagy itthon, akkor nem indul újra a rendszer és elfagynak a csövek?-kérdeztem tőle dideregve. 

-Nem, de a termosztát, alapjáraton 15 fokra van beállítva, ha kikapcsol az áram, max addig fűt vissza. ezért fázol annyira, hogy holnap még új fogakat is csináltathatok neked, mert annyira kocogtatod őket!-nevetett 

-Nem vicces.-vacogtam tovább-megfagyok! 

-Már fölkapcsoltam! Mindjárt meleg lesz!Addig csinálok reggelit! 

-Az jó, mert éhes is vagyok! 

Ott feküdtem, boldogan, de majd meg fagyva. Az éjszaka csodás volt. Mikor már másodjára szeretkeztünk Robnak végre hagytam, hogy kibontakozzon.Kiderült, elég a szenvedélyes szerető. Pedig az előtte lévő napokból, hogy nem feküdtünk le konkrétan azt hittem, majd romantikus andalgós szex lesz. Hát hál istennek tévedtem. körülbelül egy óra telt el mire úgy éreztem ki merem dugni a lábam a takaró alól. nem volt még az igazi, de egyrészt a fürdő szobai teendőim egyre halaszthatatlanabbak lettek muszáj voltam felkelni. Megreggeliztünk, majd a szállodába mind a ketten mentünk a magunk dolgára. Aznap már nem találkoztunk személyesen, de rengeteg sms.-t váltottunk. 

A következő napok gyorsan teltek. nagyon sokat beszélgettünk, dolgoztunk, el -el jártunk a szállodából randizni. Rob és én is a jobbik énünket mutatva. Ismerkedtünk egymással. 

Aztán a Londoni Kiruccanásunk után visszatértünk a munkába és az életünkbe. Minden szépen haladt a maga útján, szerettük egymást, az összes szabadidőnket egymásra fordítottuk.

Túl voltunk az első közös filmünkön, aminek hála Rob karrierje az egekbe szökött és mérhetetlen méretet öltött a körülötte zajló felhajtás. Én Chicagóban Ő Los Angelesben tanyázott. Sosem felejtem el azokat a napokat. Borzasztóan hiányzott.

A reptérre igyekeztem. Késésbe voltam, mert az irodai értekezletem  elhúzódott. Úgy vezettem mint valami eszelős , a reptér előtt leparkolva meg is szidtam magam, hogy nem lehetek ennyire felelőtlen, főleg mikor megláttam a kiírást, rosszul emlékeztem. Még maradt jó húsz percem a gép érkezéséig.Vettem gyorsan egy hatalmas kávét és a kijelölt helyen elszívtam egy cigit.Épp hogy végeztem, már láttam is, hogy kedvesem sapkában és szemüvegben, hatalmas pakkokkal, széles vigyorral közelített felém. 

-Szia!-ölelt meg úgy, hogy majdnem eltörte a bordáimat is. 

-Szia!Hiányoztál!-A hangom már a mondat végére elcsuklott, sírtam mint valami taknyos kölyök. Egész jól bírtam az egy hónapot, de mikor megláttam, és megölelt eltört a mécses. Végre hallhattam a hangját, érezhettem az illatát. Addigra olyan mély sebeket okozott a hiánya, amit próbáltam magamban elnyomni, hogy kitört belőlem. 

Rob szó nélkül kezdett kifelé vezetni, én pedig mutattam az utat az autóhoz. A haza fele úton furcsa csend állt be közénk, de a levakarhatatlan vigyor ott volt az arcunkon. Valahogy akkor nem tűnt fel , hogy nem beszélünk. Mivel minden nap beszéltünk telefonon, tényleg nem volt miről fecsegni. Az érzéseinket pedig kifejezték a gesztusaink. 

Hazaérve viszont kicsit csalódott voltam. Rob megkért öltözzek át és menjünk el valahova. Én szívesebben töltöttem volna az időt a karjaiban, Egymáshoz bújva, de gondoltam sok volt a munka a felhajtás és lazítani akar kicsit, így belementem. Nem volt rossz este, de kegyetlenül becsiccsentettünk., Hazaérve viszont kárpótolt az elmúlt hónap hiányaiért. egész éjjel szeretkeztünk.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, de a jó kedvemet még ez sem tudta elvenni. Hiszen ott volt velem Rob. Megreggeliztünk, bevásároltunk. Moziztunk. Egész nap nagyon furán éreztem magam egészségileg. A gyomrom nem volt túl jó állapotban de betudtam az előző nap elfogyasztott alkoholnak. Ám egész éjjel olyan volt mintha valami motoszkált volna bennem.Míg Rob békésen aludt mellettem én azon filóztam , hogy mi lehet a bajom. Számod vetettem, hogy vajon nem e egy kis élet mozog bennem, de mivel két nappal Rob érkezése előtt múlt el a menstruációm elvetettem eme ötletemet. Ám mivel egész éjjel nem hagyott nyugton a gyomrom reggel az első dolgom volt útra kélni otthonról. 

Robnak volt egy kis elintézni valója, így nem is kellett magyarázkodnom. Azonnal Krishez mentem. Elmondtam neki a tüneteket. Ő pedig azonnal egy nőgyógyászhoz cipelt. Na ott ért az igazi meglepetés. Azt hittem menten összeesek mikor az orvos közölte velem a vizsgálatok eredményét. egy világ amit eddig felépítettem hullott darabjaira. Az eltervezett élet akkor borult fel. Örömmel, de félelmekkel tele indultam azon a napon haza!

 

6. fejezet

Rob szintén beöltözve várt rám a szálloda halljában. A sapka elég idétlenül állt rajta, jót mosolyogtam.

-Mehetünk hölgyem?- nyújtotta a karját.

-Természetesen!-karoltam belé.

A taxi már várt ránk, így nem áztunk és fáztunk, bár szívesen sétáltam volna egyet a hóesésben. Főleg Londonban. Az autó út igazán rövidnek tűnt. Útközben a mellettünk elsuhanó nevezetességekről beszélgettünk, majd mikor megálltunk egy aprócska házikó előtt, Rob közölte, hogy megérkeztünk.

Értetlenül álltam a külvárosi negyedben, egy gondos szép , de apró házikó előtt. A külső fa burkolata ódon stílusban pompázott, igazi amerikai hangulatú karácsonyi dekorációval. A bejárati ajtóhoz kövezett út vezetett. Mesebeli kis házikó volt az egyszer szent.

-Gyere.-húzott befelé.

-Hol vagyunk, ez gyönyörű!-ámultam.

-Itt lakom!-súgta a fülembe.

Értetlenül néztem Robra! Oké, mesélte hogy London mellett nőtt fel a szüleivel, de nem gondoltam , hogy idehoz a szüleihez az első randin. Valószínű, hogy az arcomra volt írva az értetlenségem ezért, miközben befelé húzott, próbálta elmagyarázni a helyzetet.

-Ez a saját házam, a szüleim is itt laknak nem messze, ezért vettem. Ám most a szállodában kellett aludnom a szerződés miatt.-mondta gyengéden, hogy értsem.

-Ohh, értem, akkor talán menjünk be!-javasoltam.

A ház belülről is olyan volt mint egy mézeskalács házikó. Soha nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen ízléses és tiszta berendezések között él.Az ember azt gondolná, hogy egy férfinak nincs igénye a rendre, de itt más volt  a helyzet. A kandalló párkányon, karácsonyi zokni lógott. A nappaliban lévő dohányzó asztalon adventi koszorú díszelgett. A nappaliból, egy fa lépcső vezetett az emeletre. A földszinten még megcsodálhattam a tágas konyhát az amerikai stílusú étkezővel, és a  lenti vendégszobát, a mellette lévő fürdővel.

-Rob, ez gyönyörű!-áradoztam.

-Köszi, reméltem, hogy tetszik! Gondoltam főzhetnénk közösen valamit és filmezhetnénk, beszélgethetnénk.

-Szerintem ez remek első randis ötlet.-ujjongtam.

Az emeletre valami oknál fogva nem vezetett fel Rob, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, milyen a háló, hogyan él.De csak annyit mondott, ott fent van a háló, a hobbyszoba és egy hatalmas fürdő. Ezzel le is zárta a témát, majd megkérdezte mit főzzünk. Volt minden a hűtőben, tényleg csak választani kellett. Úgy döntöttünk, valami gyors és egyszerű kaját kéne csinálni. Kijelentette neki, tök mindegy, de sült krumpli legyen hozzá, és majonéz!

-Jó, akkor te sütsz krumplit. Én meg csinálok a csirkemellből valami finomat.

-Oké, házi tündér.-nevetett.

-Na majd meglátod!

Rob valamiért nem bízott a szakácsművészetemben, pedig rettentően jól főzök! Ezt meg is tapasztalhatta miután készen lettünk. A csirkét fűszeres sörtésztában sütöttem ki, petrezselyem mártást csináltam hozzá. Mit ne mondjak, két pofára ette.

-Bakker, lebecsültelek, ez nagyon finom volt.-mondta teli hassal.

-Ja, azt elhiszem. Jó fej vagy, mondhatom. Első randi mi? Szerintem meg simán lecsekkolod a csajokat, hogy tudnak- e főzni, és az maradhat aki mellett nem halsz éhen.-röhögtem.

-Oké, lebuktam.-nevetett ő is.

-Esik a hó még mindig, nem sétálunk egyet, ebben az utcában olyan szépen ki vannak világítva a házak, megnéznénk?-fogom könyörgőre, de közben kezemmel, hozzábújva formás fenekét simogatom.

-Ha így folytatod ebből nem séta lesz.-nyögi Rob rekedten, majd elhúzódik tőlem.-Menjünk!-nevet fel!

A környéken lévő házak valóban mesés látványt nyújtottak a sötét éjszakában, a havon megcsillanó fények, egészen különleges játékot játszottak. Hosszasan sétáltunk  körbe a lakótelepen. A hidegtől kipirosodott arccal beszélgettünk.

-Eljössz velem holnap a szüleimhez szentestére?-kérdezte Rob váratlanul. 

-Nem.-mondtam gyengéden-és nem azért mert nem akarok, de Kirst nem hagyom egyedül és amúgy is, nem gondolod Rob, hogy kicsit gyorsan haladunk? 

-Nem, nem gondolom-csattant fel kissé idegesen.-Jud, folyamatosan ezt hajtogatod, tudom, hogy furcsa, nekem is az, de úgy érzem, ez amit irántad érzek, több egy futó kapcsolatnál.

-Rob, még fiatal vagy, most indul be a karriered! Nem kéne ezt kockára tenned!

-Miért, nem támogatnál benne, én támogatnálak a tiedben!

-Nézd, ez rengeteg külön töltött időt jelent. Jön a nagy csillogás, partik és majd egyszer csak azt veszem észre, hogy valami  színésznőcske mellett talállak! Félek!

-Nem bízol bennem?-kérdezi megrökönyödve.De miért nem, hiszen nem is tudod milyen vagyok!

-Most mondtad ki a kérdésedre a választ is Rob! Nem ismerlek, de szeretnélek megismerni, bizalmat szavazni, de azzal nem feltétlenül teszünk jót, ha egyből bemutatsz a szüleidnek, együtt pózolunk a vörös szőnyegen. Én csak szeretnélek, téged megismerni. 

-Ez velem együtt jár, ha kell akkor kell! Ha nem, akkor nem!-duzzog.

 Szemeit  az enyémbe fúrja. Gondolatok ezrei cikáznak a fejembe, de a nézése megrészegít. Ajkai, hívogatóan hatnak rám.Nem akarom elveszíteni. Azonnal megcsókolom.Nem gondolkodok tovább, Krisnek igaza van, mit veszíthetek Egyszerűen megőrjít és kell. Akkor meg miért ne.

Visszasétáltunk a házhoz, majd még egy pohár bórt elfogyasztottunk a kanapén. A csend észrevétlenül állt be közénk. Csak néztük egymást és hallgattunk. Rob elvette a poharat a kezemből majd kézen fogott és elindult velem a lépcső felé.A lépcső aljánál megállított és a szemembe nézve várt.

Nem szóltam, csak aprót bólintva indultam meg vele felfelé. Tudtam mi fog következni és abszolút nem bántam. Az előző éjjel megismertük annyira egymás testét, hogy tudtam, most sem fogok csalódni, de most tovább fogunk menni. Testünk végre összeforr és innen nem lesz visszaút.

Felérve meglepődtem. Rob készült. A hálószobába mécsesek tömkelege adott fényt.Halk zene szólt. Édeskés illat lengte be a szobát.

Rob elengedte a kezemet, szembefordult velem és óvatosan kezdte el becézni ajkaimat, mintha attól félne, hogy meggondolom magam........

5.fejezet

Az egyre hevesebb csókokból az lett, hogy anyaszült meztelen ,izzadt testünk csillogott a sejtelmes fényben. Csókokkal borítottuk egymás testét. Rob hosszú ujjai ingerelték testem középpontját, miközben én a számmal kényeztettem meredező férfiasságát.A melleim dús halomként terültek szét tenyerében, hogy azokat édesen ízlelgesse. Nem mentünk tovább. Ismerkedtünk a másikkal és annak testével. Nem kellett testünknek összeforrnia a kielégüléshez, anélkül is a "Himaláját megszégyenítő csúcsokat"másztunk meg. Kéjes nyögéseink törték meg az éjszaka csendjét, leheltetünk páraként csapódott le a kuckó üvegfalán! Majd mikor mind a ketten nem bírtunk már tovább betelni a másikkal, a végső kéjtől egymás karjaiban ért minket utol az álom!



Másnap arra ébredtem, hogy a testem zsibbad a kényelmetlen, vagyis inkább kényelmes, de felettébb nyakatekert pozíciótól. Halkan felkuncogtam, ahogy végig néztem magunkon, de meglepetésemre Rob azonnal támadásba lendült és csikizni kezdett!


-Mi a vigyor tárgya kisasszony?-kérdezte immár ő is nevetve, mert azért nem hagytam magam.


-Hogy tudtunk, ilyen pózba egyáltalán bármit is tenni?-kérdeztem meggondolatlanul kétértelműen, de persze nem szándékosan. Rob viszont azonnal reagált.


-Szerintem nem azzal voltál éjjel elfoglalva milyen pózban vagyunk! Ezért nem tűnt fel!.-röhögött.


-Jaj, de elégedett magával valaki.-húztam én is az agyát, de meglepődtem.


-Nem magammal, veled!.-mondta, majd egy csókot adott a számra és felöltözni készült.



A meglepettségtől szólni sem tudtam, néha rá- ránézve szedegettem össze a ruháimat, de mivel meguntam, gyorsan beszaladtam. Gondoltam, hogy Rob cigizik, így én gyorsan lezuhanyozom. Alig nyitottam meg a csapot, már ő is csatlakozott, hozzám. Nem volt tolakodó. Sőt. Jól esett, hogy egymást fürdettük! Fürdés után kávét főztem és most már én is csatlakoztam a cigizéshez. Jól esett a kávémat szürcsölni és kifújni a káros nikotint a tüdőmből.

Az idillt Rob kérdése, és az én fuldokló köhögőrohamom zavarta meg!


-Eljössz a premierre velem?-kérdezte halál komolyan , de talán picit félve.Nem kell megfulladni!-ütögette meg a hátam miután köhögőgörcsöt kaptam!-Csak válaszolj őszintén!


-Nem tudom! Várjunk még meg Rob , hogy alakul!


-Rendben!Van valami programod mára?


-Nincs! Van kedved maradni, nézhetnénk filmet és aludhatnánk! Őszinte leszek, hulla vagyok!


-És még meg se mutattam mire vagyok képes! Máris kifárasztottalak!-nevetett huncutul.



-Perverz!-csaptam oldalba.


A délelőtt maradék részében rendeltünk egy vagon kaját, majd befészkeltük magunkat a szobámba és hülyébbnél hülyébb filmeket néztünk! Persze mindegyiket Rob választotta. Tipikus angol humorú filmeket, amik engem az őrületbe kergettek. Már azon voltam felvágom az ereimet, mikor nagy nehezen leesett neki.


-Ugye neked ezek a filmek nem tetszenek?-kérdezte röhögve épp valami idióta poénon, amin én csak a szemöldököm húzogattam.


-Nem, cseppet sem, de örülök, hogy te ilyen jól szórakozol. De most iszok egy Kávét, elszívok egy cigit és én választok filmet!

-Jó! Én is jövök kávézni!-csókolt meg bűnbánóan.


-Ne haragudj!-mondta tök komolyan az erkélyen a cigijét szívva, nem értettem miért is ne haragudjak, ezért kérdőn néztem rá.

-Azért ne haragudj, hogy rád telepszek! De nekem te vagy az első komoly nő az életemben!


-Jézusom, Rob!.-nevettem- ne!Most hagyd abba. Még öregebbnek, érzem így magam nálad! Az a négy év az most nagyon soknak tűnik!


-Na, pont ezt akartam elmagyarázni, ha hagynád.-bökött oldalba vigyorogva!


-Hallgatlak!


-Az van, hogy neked van munkád, életed és talán megérted, ha dolgoznom kell. És nem fogsz hisztizni , mint valami tini! És most olyan jó így!-ölelt át!

-Rob, két napja ismerjük egymást! Nem gondolod, hogy kicsit előreszaladsz a dolgokba.-kérdeztem tőle gyengéden. Nem akartam megbántani, de azt sem tudjuk működünk e együtt!


-Te csak futó kalandot akarsz?-kérdezte meglepetten.


-Nem, nem tudom!Régóta nem volt senki komoly! Ezért talán kicsit félek! Ne is beszéljünk erről.-legyintettem- Majd alakul!


-Oké!-húzta el a száját Rob. Megakartam nyugtatni, de a telefonom csörgése megzavart minket. Bocsánatkérően, nyomtam egy puszit az arcára és a mobilomért rohantam.

-Jud Rider, tessék!

-Kristen Willis, szép jó napot!


-Kris, szia! Mikor jössz?


-Hát, az igazat megvallva itt vagyok, de tudtommal nem vagy egyedül!


-Bakker! Honnan tudod és miért nem szóltál!


-Annyira édesen néztétek a filmet, hogy észre se vettétek, hogy bementem, így lejöttem, hogy Kellannal igyak valamit és megöljem.-röhögött drága barátnőm!


-Lemegyünk hozzátok! De Kris, ugye Kellan nem tudja, hogy Rob itt van?


-Miért titok?



-Az lenne, még egy darabig, ha nem gond!


-Hülyeséget csinálsz, miért kéne titkolni?


-Nem tudom!


-Akkor ne tudd, de egyszer csinálj már valamit spontán! Lesz ami lesz alapon!


-Jó, akkor megyünk és nem titok!


-Szuper!-elképzelem, ahogy örömében sikít és mindenki őt nézi.


Visszasomfordáltam az erkélyre, egyrészt, hogy Robot kiengeszteljem másrészt, hogy vázoljam a programot!

Lassan bújtam a hátához. Kezeimet a mellkasára simítottam, lábujjhegyre álltam, hogy a fülébe tudjam suttogni.

-Lemegyünk? Itt van Kris és Kellan a bárban.


-Persze! Együtt menjünk, vagy szeretnéd?-kezdte.


-Nem! Rob veled szeretnék lemenni!


-Köszönöm!- Szembefordult velem és egy lábremegtető csókban részesített.- Utána akkor mehetünk vacsorázni? Szeretnélek rendes randira vinni. Szóval most mondanám, hogy jövök érted, de mivel egy emelettel vagyok csak lejjebb. Lent foglak várni, de nem akartam a többiek előtt ezt megbeszélni. Szóval nyolcra akkor lent leszek!

-Jó-csókoltam vissza.-menjünk, akkor!


Úgy, ahogy voltam melegítőben indultunk le, Rob még beugrott a saját lakosztályába szintén egy melegítőre cserélni a ruházatát. Mire leértünk. Kris és Kellan már javában ölték egymást. Szó szerint. Kris osztotta a nagydarab srácot, aki fülét , farkát behúzva bólogatott egy darabig, majd egyszer csak már ő is osztott. Mi a bárpulttól néztük a jelenetet Robbal és be kell valljam szét röhögtük a fejünket, mire nagy nehezen észrevették, hogy mi is ott vagyunk már! Azonban volt valami furcsa barátnőm tekintetében.

-Sziasztok!.-köszöntöttük őket egyszerre, majd két-két puszi után helyet fogaltunk.

-Na mi a helyzet gerlepár?.-kérdezte Kellan nem túl diszkréten. Kris pedig oldalba vágta.

-Hagyd már őket.-dorgálta Kris!

-Jól van na! Elegem van már, hogy mindenért leugatsz!-förmedt rá barátnőmre. Akár mit csinálok semmi se jó neked!


-Bocs, hogy kivagyok akadva, hogy minden utadba kerülő nővel összehoz a sajtó, mellesleg nem alaptalanul!


-Nekem meg a féltékenységedtől durran el az agyam! Mondtam, hogy nem dugtam meg! Mit nem értesz ezen!


-Ezt!.-dobott Kris egy halom képet a táskájából az asztalra. Ám , valahogy nem a képek érdekeltek, hanem az, hogy Krist ez miért zavarja, látszik rajta, hogy nem szakmailag van vele baja, márpedig ha van köztük valami és Kellan megcsalta kiherélem. Kérdőn néztem mindkét pufogóra, hogy megtudjam mi is folyik itt valójában. Rob meg visszafojtott nevetéssel nézegette a képeket! Egy rosszalló pillantást vetettem rá, majd Krishez fordultam.

-Mi folyik itt?.-kérdeztem gyengéden tőle!


-Már semmi! Sajnálom, hogy hallanotok kellett! Amúgy Kellan, felmondok!.-jelentette ki határozottan barátném. Majd felállt és egy elnézés után elindult  a lifthez. Értetlenül bámultam Kellant, aki Kris után akart rohanni, de Rob megállította!

-Hagyd most!Inkább mesélj, hátha tudunk segíteni!


-Segíteni? Mit csináltál vele? Sose láttam még ilyennek!-préseltem ki magamból a szavakat!


-Nem csinált Jud semmit! Ezek a képek egy forgatáson készültek. Viccből!-szólt Rob rám a barátját védelmezve.

-Persze, én meg a mikulás vagyok! De tudod mit ha így van , akkor menj és dumáld ki magad!Azt viszont tudnod, kell, ha hazudsz ne csak tőle félj!

-Megyek!

Kellan azzal a lendülettel ott is hagyott minket! Megittuk az előzetesen kikért italunkat és tanácstalanul néztem Robra!

-Nincs hova mennem készülődni!-nevettem!


-Hát, hozzám jöhetsz!-bújt oda.


-De én el akarok menni vacsizni!Úgyhogy most lesz ami lesz alapon mégis beosonok a szobámba És itt találkozunk. Húú, másfél óra múlva.-néztem az órámra!


-Oké, te tudod!.-nevetett-bemerészkedsz az oroszlán barlangjába!


-Szerintem már az ágyat döngetik. Amúgy azért az fura, hogy erről a kis viszonyról még én sem tudtam. Kicsit meg is vagyok sértődve Krisre. Bár biztos nyomos oka volt, hogy nem mesélt róla!

-Na , ezek már női dolgok! Menekülök.-húzott fel a székről!

A liftben apró csókot váltva váltunk el egymástól. Lassan Óvatosan merészkedtem be a lakosztályba, a nappaliba nem láttam senkit, ezért gondoltam biztosan Kris szobájában vannak. Gyorsan firkantottam barátnőmnek egy üzenetet, hogy este ha megjöttem, mindent el kell mesélnie, ahogy nekem is van mit megosztanom vele, majd neki álltam készülődni. A készülődés alatt váratlan érzések kerítettek hatalmába. izgatott voltam. Azt akartam, hogy az este tökéletesen sikerüljön. Rob azt mondta nem kell túl elegánsan öltöznöm. Inkább meleg és kényelmes ruhát vegyek fel. Így is tettem. Egy vastag harisnyát egy hosszú kötött pulcsit vettem magamra, meg egy meleg kabátot. Indulás előtt, kimentem elszívtam még egy cigit és meglepve tapasztaltam, hogy esik a hó, agy sapka és kesztyű után kutakodtam, majd mikor indulásra kész voltam elindultam le a megbeszélt helyre!

4.fejezet

Rob kikerekedett szemekkel mért végig, de ez bennem abszolút nem tudatosult.

-Szia!.-köszöntem neki jókedvűen.

-Szia! Gondoltam, ha már úgy is egyfelé megyünk mehetnénk együtt!.-mintha kicsit zavarban lett volna.

-Persze, szuper, gyere beljebb!Kérsz egy sör?-és már indultam is a konyha felé, hogy bontsak magunknak. Rob megállt mögöttem és  várt. Kibontottam a két sör majd koccintottunk és ittunk. Nem értettem Rob mit bámul szó nélkül, de megtudtam.

-Jud, nem akarlak megbántani. Sőt! Gyönyörű vagy így egy száll törölközőben, de ha sokáig így flangálsz előttem nem biztos, hogy úriember tudok maradni.

-Oh.-

Ennyit bírtam kinyögni és mentem volna, hogy felöltözzek, de Rob sajnos még mindig ugyan ott állt! Az ajtóban. Gondoltam ha megindulok felé , majd csak odébb megy, de nem tette. Ott álltam előtte szinte éreztem a szíve dobogását, de parfümjének illatát mindenképpen. A szívem hatalmasat lódult! Ott állt előttem egy négy évvel fiatalabb srác és megőrjített! Valószínű ez volt a szándéka mert nem mozdult, csak annyira hogy ajkai elérjék az enyémet. Egy leheletnyi csókot nyomott rájuk, majd felemelt kezekkel hátrált vigyorogva.

-Kimegyek az erkélyre cigizni! Siess!-és már ott sem volt!

Furcsa kábulatban indultam el a szobámba. Éreztem az ajkai puhaságát a számon. Nem tudtam miért, de egyszerűen a hasam alja is feszített a vágytól. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna, hogy leteperjem. De nem tetem. Szépen és gyorsan felöltöztem. Persze a szolidabb blúzt rögtön lecseréltem. Egy fehér csőfarmert vettem fel egy fekete csilli- villi trikóval és egy bokacsizmát. Végül még belebújtam a trikóhoz tartozó kis pelerinembe.

Az erkélyre kiérve Rob még mindig cigizett. Kicsit meglepődött mikor kiértem!

-Húú, te aztán gyors voltál!

-Miért azt hitted órákig készülődök.-nevettem-Sosem voltam az a típus!

-Akkor jó! Nagyon jó az a kis kuckó-mutatott az erkélyen lévő, számomra is csodálatot kivívó kis zugra.-egyszer meghívhatnál! Nálam ilyen nincs!

-Vedd úgy , hogy a vendégem vagy!-mondtam nevetve!

-Tényleg! Utána néztem és ha te vagy Jud Rider akkor most sokáig megkeseríted az életem, ugyanis valóban te vagy kijelölve hozzám a forgatásra! Nem mondom, hogy meglepődtem sejtettem, de kicsit kiborít a tudat, hogy a nyakamba fogsz lihegni, még ha szerintem te más is vagy mint a hozzád hasonlók!

-Sajnálom!-valamiért elszégyelltem magam! Pedig imádtam a munkám, de annyira elkeseredetten mondta, hogy már nem is vártam a közös munkát annyira. Pedig mikor a kávézóban szóba került reméltem, hogy valóban Ő az akivel dolgoznom kell.

-Ugyan, ne sajnáld! Csak nem öljük meg egymást!

Nem értettem mi baja lett velem hirtelen, de már nem is volt kedvem megtudni. Szíven ütött amit és ahogy mondta!Csalódottságomat nem is nagyon tudtam vagy akartam leplezni. Duzzogva közöltem, hogy induljunk mert el fogunk késni!

Egész úton szinte hergeltem magamat. Azt sem tudja kivagyok! Elíté a munkám miatt miközben nem is ismer, de azért előtte persze kikezd velem mert nem bír megálljt parancsolni a nemesebbik szervének! Mire odaértünk, úgy pattantam ki a kocsiból mint valami kis kakas, a pénzt odadobtam a sofőrnek és bementem a többiekhez.

-Miért nem engedted, hogy fizessem a taxit?.-kérdezte őszinte meglepettséggel a hangjában. Szerintem fingja sincs róla, hogy megbántott, de nem érdekel!

-Mert nem szorulok rá!.-vágtam oda és elkezdtem beszélgetni a többiekkel. Iszogattunk, beszélgettünk, alapoztunk a bulira. Kellan folyamatosan viccelődött és Rob barátjának Tomnak se kellett kölcsönkérnie a poénokat! Csak úgy dőlt a hülyeség. Kellan azt mondta még várunk valakit azért nem indulunk.

Épp a bárpulthoz igyekeztem volna, mikor természetesen Rob is épp akkor döntött úgy, hogy ő is hoz még egy kör alkoholt. Nem törődve vele mentem tovább. Amint a pulthoz értünk, rögtön nekem szegezte a tekintetét és kérdőn nézett rám.

-Sajnálom, bunkó voltam, félre értettél! Örülök, hogy együtt fogunk dolgozni, csak félek, hogy az a Rob nem fog tetszeni!

-Rob, nézd, az is te leszel és hidd el eddig is nagyon megkedveltelek! Nem szoktam előítéletes lenni. Akkor dolgozni fogunk , én is máshogy viselkedek a munkámban , mint a magánéletemben. Ne parázz!

-Jó rendben. akkor lenne kedved velem vacsorázni holnap?-kérdezte kicsit feszengve.

-Randi vagy csak munka előtti ismerkedés?-incselkedtem. Titkon bíztam benne , hogy az előbbi, inkább mint az utóbbi.

-Hát én randira gondoltam, de ha te..-kezdett volna bele, a cipőjét fixírozva a magyarázkodásba.

-A randi tökéletes.-jelentettem ki határozottan.

Rob szeme felragyogott,hosszan , mosolyogva bámultuk egymást, már pont megcsókolt volna mikor a pultos rákérdezett mit adhat. Rob gyorsan leadta a rendelést, majd a derekamnál fogva húzott magához közelebb, hogy a fülembe súgja.

-Bocs, bepótoljuk!Legkésőbb holnap!

-Alig várom.-lihegtem. Ugyanis a mocsok direkt ingerelt! A lehelete csiklandozta a nyakamat az illata megrészegített.

Jobbnak láttam vissza sietni a többiekhez, mert még egy ilyen akció és neki esek. Az asztalunkhoz visszaérve nem várt vendég fogadott minket!

-Jensen!- ugrottam a nyakába.-Te mit keresel itt?

-Szevasz baby!-adott puszit a számra egykori kedvesem.-Kellan hívott!

Amint Jensen lerakott Rob csalódott szemeivel találtam szembe magam, illetve Kellan kérdő tekintetével.

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Rob Kallennel egyszerre!

-Igen, együtt dolgoztunk.-mondtam

-Na, azért több volt az mint meló.-ölelgetett meg Jensen még egyszer. 

-Haha, csak szeretted volna, de nem dőltem be neked, még mindig fáj, hogy úgy otthagytalak reggel?.-röhögtem a képébe.

Jensen a szívéhez kapott és jajgatott, amin mindenki jót nevetett kivéve Robot.Kellan mentette meg a helyzetet, mert indulásra biztatott minket! Mivel mi Robbal együtt jöttünk, és a srácok meg kocsival, így mi Robbal ismét együtt utaztunk taxival. Láttam rajta, hogy feszenge és nem akartam , hogy félre értsen bármit is.

-Rob? Sajnálom, nem tudtam, hogy jön!

-Nem kell magyarázkodnod, hiszen semmi sincs köztünk!-vágta oda kicsit nagyobb éllel a hangjában.

-Nincs?-néztem rá kérdőn.

-Na jó van, de akkor sincs közöm, hozzá egyenlőre! Csak szar érzés volt látni, nem tudom miért. de legszívesebben megcsaptam volna amikor megcsókolt. Ott ahol pár órája még én csókoltalak! Tudom, hogy korai így beszélnem, de Jud megőrjít a tudat, hogy elszalasztalak!

Megint nem tudtam mit mondani. nagyon érzékeny egy pasas, de nekem pont ez tetszik benne, nem játssza a macsót, frankón érezteti veled amit ő érez. Nem is agyaltam tovább. Ahogy ő sem. Egyszerűen csak vadul és erőszakosan elkezdtünk csókolózni.A taxis figyelmeztetett minket arra hogy megérkeztünk.

Azon az estén fergetegesen jól éreztük magunkat. Bár Jensen mintha tényleg provokálni akarta volna Robot, de sikerült visszafognia magát! Egész este táncoltunk és megismertem egy csomó új embert. Találkoztam a rendezővel. Nagyon jó kis este volt! Meg is lepődtem mikor elég korán, olyan éjfél körül Rob kérdezte nincs e kedvem hazamenni, mert ő bizony menne! Valamiért nélküle nem akartam maradni, így beleegyezően bólintottam, hogy menjünk. A haza felé úton óvatosan, fogta a kezemet és a hüvelyk ujjával simogatott. Egészen a liftig nem is beszélgettünk, de valahogy nem volt zavaró. egyszerűen csak élveztük az apró érintésünket. Ám Rob a liftben már nem bírta magát visszafogni. A Lift falának döntött és a tekintetével szabályosan levetkőztetett. Égetett a nézése. Az ajkai hívogatóak voltak a számomra, nem is késlekedtem volna rávetni magamat, de Rob játékosan úgy döntött még nem enged nekem.

-Volt egy meghívásod! Élhetek vele?

-Aha.-nyögtem és már az ajkait ízlelgettem. Szépen lassan térképeztem végig nyelvemmel, először az alsó, majd a fölső ajkát.Óvatosan kértem bebocsátást nyelvemnek a szájába, amit ő készségesen meg is adott. A liftajtó kinyílása józanítóan hatott ránk, de csak annyira, hogy a lakosztályba érve, ismét egymásnak esdhessünk!

Kezeink megállíthatatlanul térképezték fel egymás testét. Rob őrjítő csókjai halk nyögéseket csaltak a számra. Két kezével a felsőm szélét fogta óvatosan majd lassan kezdte lehámozni rólam. Ám az agyam hirtelen kapcsolt.

-Rob, lassítsunk egy kicsit.-toltam el magamtól, hogy vágytól teli szemeibe nézhessek.

-Bocsánat, igazad van.-temette fejét a nyakamba. Éreztem, hogy mélyeket lélegez, hogy lehiggadjon, de mikor elindult az erkélyre, még akkor is szemmel látható volt vágya. Gondoltam, adok neki pár percet, hogy lehiggadjon, és csak később mentem utána két sörrel a kezemben. először meglepődtem, hogy nem találom, de a kuckóból kiszűrődő halvány fény arra utalt, hogy befészkelte magát.

Amit beléptem a kis szentélybe magam is meglepődtem, bár sejtettem, milyen hangulatos lehet kivilágítva is a hely.

A kandalló mesterséges tűzjátéka ámulatba ejtett. A füstölő illata meg elbódított. A gyertyaként világító apró kis lámpák meg még hangulatosabbá tették az éjszakát.

-Lehet valami elegánsabb italt kellett volna hoznom. Ehhez a helyhez nem méltó a sör!-mondtam

-Tökéletes lesz!Szerintem!

-Akkor jó! 

Kicsit tétován álltam és nem tudtam eldönteni mi lenne a jobb. Leülni a Robbal szembeni babzsákfotelra, vagy egyenesen odabújni mellé. Gondolom látva tétovázásomat, kinyújtotta felém egyik karját, hogy az ölébe invitáljon. Készségesen teljesítettem akaratát.

-Miért kérdezték tőled az este, hogy szólíthatnak e Edwardnak Tomék?

-Mert a jövő héten lesz a premiere egy új filmemnek, amiben így hívnak. Amerikában már most nagy várakozások vannak irányában.

-Ah értem.

Beszélgettünk még a munkánkról és  magánéletünkről.Elmeséltük egymásnak , hogy választottuk ezt a szakmát. Meglepődött , hogy idősebb vagyok nála, de azt mondta nem zavarja. Apró csókokat váltottunk, amik egyre követelőzőbbek lettek....

3. fejezet

Rohadtul unalmas és hosszú repülőutunkat, a pezsgővel próbáltuk elviselhetővé tenni. Az eredmény persze az lett, hogy talán túlságosan is jókedvűen estünk be a luxusszálloda ajtaján, egyenesen egy csapat fiatal pasi karjaiba. A vigyorgás miatt nem figyeltünk és beléjük ütköztünk. Kris szerencséjére , na meg persze az enyémre is.  Krisnek nem nagyon volt végül esete egyik sem, így bár vigyorogva, de elindult a recepciós pulthoz, én pedig próbáltam az atomjaira esett cuccaimat a földről összeszedni, persze majd meg szakadva a röhögéstől, hogy ennyire szerencsétlenek vagyunk. Pár srác állt körülöttem, de egy volt olyan kedves , hogy segítsen is. A nevetéstől a szemem megtelt könnyel ezért nem nagyon láttam semmit, csak már amikor felegyenesedtem és próbáltam magam visszafogni, hogy megköszönjem a segítséget. A könnyeket kitörölve a szememből végre megnézhettem rendesen a segítőmet.

-Köszi és bocs, de kész vagyok, csak mi lehetünk ilyen szerencsétlenek. Asszem sok volt a pezsgő a gépen! Jaj, bocs, sokat beszélek! Jud vagyok.

-Szia én Rob,és semmi baj, mi sem figyeltünk oda, de ezek a barmok.-mutat hátra az előtérben elhelyezett fotelokban heverésző haverjaira.-taplók, hogy segítsenek.

-Tényleg köszi, remélem még összefutunk.

Gondoltam, nem tartom fent a csacsogásommal, bár be kell valljam megnyerő egy pasi volt. Nem volt túl szép és ettől volt olyan érdekes számomra. Sosem csíptem a tipikus falkavezér pasikat. Ő inkább olyan művész lélek típusúnak nézett ki.

-Remélem, Örülök a találkozásnak! Meddig lesztek itt a barátnőddel?


-Öhm, két hétig. Itt töltjük az ünnepeket, meg egy kicsit dolgozunk is mind a ketten. Te?


-Én is két hét, akkor még találkozunk!-húzta mosolyra a száját. Na ezt nem kellett volna, istenem! Akkor néztem csak meg rendesen az arcát. Erősen éles állvonal, kékes zöld szem , markáns vonások, és csodaszép vékony ajkak, mintha rajzolva lenne!

-Oké, Szia!.-a jókedvem nem lankadt. Alig vártam, hogy végre bulizzunk.


A lakosztályba érve, józanítóan hatott rám a luxus. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Kris is valahol a lakosztályban bóklászott. Igazi jó barát volt, mindig érezte mikor van az, hogy kicsit magam legyek és most például így is van. Körbebarangoltam az egész kis birodalmunkat. Volt két szoba, az enyém fekete és fehér színekben pompázott, és mindenhol tükrök voltak. A szoba bal oldalán egy hatalmas franciaágy, majd két kis éjjeli szekrény mindkét oldalon. Az ággyal szemben volt egy ajtó ott lehetett bemenni a fürdőszobába. A szobába volt még egy kétszemélyes kanapé, és a fürdőszoba ajtó felett egy hatalmas tv. Az egyik falban pedig beépített hifi torony. Nagyon modern volt. A hatalmas fürdő is a háló színeiben pompázott, nem gondoltam volna, hogy ekkora kád beférne egy lakosztályba. Hát tévedtem. A kád mellett volt még hatalmas zuhanykabin és egy kis kézmosó rész is. Na és természetesen volt még egy ajtó ami a wc-t rejtette maga mögött.

A nappali csuda szép hófehér borítást kapott, a bútorok kárpitjai és a falak is. Lila kiegészítőkkel viszont maximálisan hangulatossá volt varázsolva. Ám ami a legjobban elvarázsolt, az a kis kuckó , ami az erkélyen volt kialakítva. Fűtött üvegajtóval, tehát a látvány így is megmaradt, az egész helységben iszonyatosan vastag szőnyeg, a földön nagy párnák biztosították az ülőhelyet. Egy elektromos kandalló és néhány gyertya alakú lámpa adta a világítást.

Az erkélyről visszaérve vettem csak észre, hogy egy apróka kis konyha szerűséget is sikerült még idevarázsolni. Kris keresésére indulva végre megszemlélhettem az ő birodalmát is, ám amikor benyitottam, a lélegzetem is elállt. Drága barátnőm, az ágyon feküdt a magával hozott eszméletlen sok ruhakupac tetején és kétségbeesetten felnyögött.


-Nem hoztam semmi normális göncöt, a másik bőrönd otthon maradt. Most mit veszek fel?- olyan kétségbe esett volt a hangja, hogy én még jobban röhögtem.-Ne röhögj! Most komolyan!


-Kris,- kacagtam, tovább! Ennyi gönc között majd csak találunk valamit!


-Nem!-mondta szinte visítva!-Vásároljunk!


-Tudtam, hogy erre megy ki a játék, de legyen! Irány a Trafalgar Square!


-Tudtam, hogy számíthatok rád.-röhögött.


Gyorsan átöltöztünk majd lent a bárban ittunk egy marha nagy kávét amíg a taxinkra vártunk. Mivel elég sok alkohol csúszott le a torkunkon az éltető koffeines nedű elengedhetetlen volt. A következő aznapi meglepetés a hotel előtt ért minket. Kris összefutott, az ügyfelével, aki felajánlotta elvisz minket, miszerint ő is oda tart egy két haverjával találkozik. Megérte Krist tartsunk vele. Mi meg hát miért ne alapon elfogadtuk a megívást!


A kávézóba érve viszont jött a következő döbbenet. Kellan pont ahhoz az asztalhoz vette az irányt ahol a reggeli srác ült a haverjaival, vagyis aznap már másodszor botlottam Robba.


-Sziasztok!-köszöntünk udvariasan. Kris telefonja viszont őrült visításba kezdett, majd elnézést kérve félre vonult telefonálni.

-Szia .-köszönték kórusba.

Kellan bemutatott mindenkit és meglepődve tapasztalta, hogy már találkoztunk. Mindenki rendelt és elkezdtünk beszélgetni.

-Jud te mivel foglalkozol.-kérdezte Kellan


-Húú biztos tudni akarod! Én vagyok a színészek rémálma!

Rob és a többiek azonnal felkapták a fejüket.


-Azt ne mond hogy újságíró vagy!


-Nem.-nevettem fel-Rosszabb! Én vagyok akivel konzultálsz , hogyan játssz el egy szerepet.Tréner vagyok!



-Jaj, ne.-nevetett fel Kellan és Rob is.


-De te biztos nem vagy akadékoskodó. Én a héten kapok egyet, állítólag ő a legjobb most az egész piacon, de már előre rettegek!-mondta Rob


-Tényleg, még az is lehet, hogy én vagyok az!


-Hát remélem! -már megint az mosoly.


-Figyú este lesz egy buli, nincs kedvetek jönni?


-Hát már van egy bulimeghívásunk, valami stábbuli esetleg a is tied, mert akkor már hivatalosak vagyunk rá?


-Igen.-mosolygott-akkor találkozunk!

A beszélgetésünk után volt egy rossz előérzetem, Két okból is. Az egyik tuti én vagyok Rob mellé kirendelve, a másik meg hogy Kris csak is egy okból van ilyen távol, gáz van!Neki viszont ha fontos akkor ott baj van, ha baj van , akkor mennie kell. Nekem meg semmi kedvem egyedül lenni egy idegen városban két hétig.

Sejtéseim azonnal beigazolódni látszottak, amint Kris arcát megláttam.


-Baj van, mennem kell, három nap és itt vagyok! Kellan vigyáznátok a barátosnémra! Három nap és itt vagyok és kinyírlak! Ugyanis a szarságod miatt kell mennem! Miért nem tudsz csomót kötni a pöcsödre!


-Mit tettem már megint?-kérdezi az említett ártatlan arccal, de a fiuk már röhögtek.


-Áh, semmi különöset, csak épp egy kiskorú ül az egyik legnagyobb pletykalap szerkesztőségében,egy valag bizonyítékkal, hogy dugtatok!


-Azt mondta elmúlt húsz!-védekezik azonnal, mire belőlem is kibukik a nevetés, Kris pedig egy legyintéssel elviharzik.

Azért sajnálom! Ez a barom elrontja a telelésünket, de egyszerűen nem lehet rá haragudni. Olyan mint egy nagyra nőtt gyerek!
A srácokkal még elröhögcséletem egy kicsit, de mivel nem akartam zavarni, asztalt bontottam.

-Mész is?-kérdezték meglepetten, ami azért jól esett.


-Igen, mivel nő vagyok össze kell készülődnöm, meg hát, elég hosszú volt a repülő út is.


-Főleg, hogy sok volt a pezsgő.-szólt közbe Rob.


-Igen.-nevettem


-Meg kéne beszélnünk hol találkozzunk, kéne a buli előtt egy kicsit alapozni.


A srácok kitalálták, hogy hol találkozzunk én meg megbeszéltem velük, hogy akkor oda megyek taxival. Kellan felírta a címet és a telefonszámát a biztonság kedvéért, majd végre vissza indultam a szállodába.

A szobámba visszaérve, gyorsan bedőltem az ágyba , hogy tudjak legalább egy két órát aludni. Sikerült is! Kipihenten és üdén álltam neki készülődni. A zuhanyzás felélénkített, és a picinyke konyhába elfogyasztott kávé még inkább dobott a jó kedvemen!

Épp a ruhás szekrény előtt álltam egy száll törölközőben , mikor kopogtak. Az ajtót kinyitva nagyon meglepődtem, de meg kell mondjam nem voltam csalódott! Rob volt az!

2. fejezet

A vásárlással szinte elment az egész szombatunk. Rengeteg szexis rucit vettünk, mert hát nem szűziesen akarjuk eltölteni a nyaralásunkat, na jó telelésünket az tuti! Ebédeltünk, nevetgéltünk, majd hulla fáradtan estünk haza. Kris még ivott nálam egy pohár bort majd haza felé vette az irányt! Dolgoznia kellett még pár órát!

Mire kipakoltam a táskákból a halom göncöt amit vettünk elég későre járt, így mást nem is csináltam, mint megfürödtem és bedőltem az ágyamba.
Vasárnap nem sok mindenhez volt kedvem, az izgalom az utazás és az előléptetés miatt valahogy nem hagyott nyugodni. Bárminek álltam neki nem kötött le, így maradt az írás. Egész álló nap a billentyűzetet vertem. Az egyik cigit szívtam a másik után. Nem győztem inni a kávékat, majd egyszer csak ledöbbentem.
Olyan este tíz körül járhatott, amikor hirtelen észrevettem, készen vagyok vele. Soha nem terveztem el, hogy meddig írom, soha nem tudtam, hogy mikor lesz vége.Hát most. Könnybe lábadt szemekkel, büszkén méregettem a képernyőt.Sejtettem, hogy nehéz lesz elengednem, főleg, hogy már majd egy éve írtam. Most bekövetkezett. Valahogy mást vártam, azt hittem majd rögtön lesz hatása, de rá kellett jöjjek csak én tudom, hogy létezik, meg persze Kris, aki az ügynököm. Tényleg, az ügynököm. Gyorsan, már amilyen gyorsan át lehet 200 oldalt olvasni, átolvastam a forgató könyvet, majd bekapcsolva a nyomtatást kinyomtattam. Olyan jó volt a kezemben fogni, hogy azonnal tárcsáztam drága barátnőmet nem figyelve az időre.

-Hallóó.-szólt bele álmosan


-Készen van.-ugrándoztam , mint egy gyerek


-Jud, mi van készen?


-Hát a forgatókönyv!Te vagy az ügynököm, küldhetem?


-Baszki, hát persze, azt hittem sose küldöd, de nem mertem felhozni, jó lassan készült el te !-Kris hangja pillanatok alatt fellelkesült. Tényleg nem beszéltünk soha azóta az este óta róla!

-Akkor küldöm. Jó éjt!

-Pusza, még most elolvasom! Reggel hívlak!


-Jó, de csak tizenegy után, értekezletem lesz!


-Hú, tényleg, szorítok. Basszus ennyi izgalom mostanában. Kell az az utazás!


-Kell hát, zülleni megyünk!



-Helyes,Szia!


Miután letettem a telefont alig tudtam elaludni, folyamatosan az előttem álló változásokon gondolkodtam. Ennek az lett az eredménye, hogy reggel sikerült úgy felkelnem, mint akit agyonvertek. A zöld szemeim alatt sötét karikák éktelenkedtek, hosszú  hajam szinte egy csomóba égnek állt a fejemen. Kellett vagy jó egy óra és fél liter kávé, mire indulás kész lettem.


A munkahelyemen végre sikerült a hőn áhított előléptetés, bár azért sikerült majdnem infarktust kapnom, mikor közölték velem az első megbízatásomat.

-Jud, gratulálok az előléptetéshez, az első munkád már meg is van! Egy regényből készült film lenne, kis költségvetéssel , de nagyon sok reményt fűznek hozzá szóval el ne szúrd. A szereplők nagy része angol és amerikai. Los Angelesben fogják forgatni és végig igényt tartanak rád. Elsősorban a férfi főszereplőnek leszel a trénere, de természetesen bárki segítséget kérhet tőled. Szilveszter után Londonban lesz a szereplők értekezlete, szóval most jön a fekete leves, el kéne halasztanod a szabidat. Nem tudom mi volt a terved arra a két hétre,de harmadikán Londonban kell lenned!


-Semmi gond.-mosolyogtam. Pont Londonba leszek. Ugyanis két hétre oda megyek a barátnőmmel. Gondolom nem okoz problémát ha összekötöm a kellemest a hasznossal. Elvégzem a munkát és még maradnék pár napot!


-Remek, annyi, hogy akkor a szállásodat nem fizetjük, hanem készpénzes hozzájárulást kapsz a munkával töltött napokra!

-Köszönöm!



Szárnyaltam a boldogságtól. Szerintem Krisszel tuti egy filmen fogunk dolgozni. Előléptettek, végre van egy jó kis megbízatásom és még utazok is. Ám a legfontosabb Kris felhívott , hogy elolvasta a forgatókönyvet!

-Jud , minden elfogultság nélkül mondhatom ez remek lett, már el is küldtem néhány helyre, szóval mostantól izgulhatsz mert a forgatókönyved elindult egy úton!.-röhögött a telefonba.


-Köszi, de mostanában kicsit sok az izgalom, egyenlőre nem idegeskedek. Ráérek majd még ezzel foglalkozni!


-Oké, ahogy akarod. Figyú majd még beszélünk.  De ezer a dolgom. Holnap még tárgyalok, de szerdán reggel legkésőbb találkozunk.  Szerdán este lesz egy parti oda már hivatalosak is vagyunk. Valami filmpremier! Szóval csak szuper lehet!


-Klassz!.-újjongtam.-Akkor majd még beszélünk. Én is csomagolok. Holnap már nem dolgozok!

-Oké.Pusza


Nagyon hamar elérkezett a szerda. Kipihenve és tele izgalommal adtuk le a csomagjainkat a reptéren és mint a dámák iszogattuk a kávénkat egy kávézóban már a tranzitban. Rettentően jókat röhögtünk és kifiguráztuk a furábbnál furább járókelőket. Aztán végre elérkezett a beszállás. Mivel az első osztályon utaztunk, rögtön pezsgőt rendeltünk. Stílusosan! Kitűnő jókedvvel indultunk meg Anglia felé. Akkor még nem is sejtettem, hogy életem nagy forduló pontjához érkezek majd!

1.fejezet

Jeges decemberi reggel volt, a fogaim össze össze koccantak a vacogástól, ahogy a vonatot vártam a peronon. Az ünnep hangulata minden honnan vissza-vissza kacsintgatott már. Télapóruhába öltözött öreg emberkék lepték el az utcákat, jókedvűen mosolyogva a kisebb gyerekekre. A hangszórókból karácsonnyi dallamok szóltak. Az éjszaka lesett havat már az utakon és a járdákon eltakarították, de a füvesebb területeken hatalmas halmokban terült szét a fehér puha takaró. Elgondolkodtam, túl korán érkeztem. Valahogy a hét utolsó munka napját mindig vidámabban kezdtem, hiszen tudtam, hogy a hétvége csak is a pihenésé, illetve a bulizásé. Gondolataim,most teljesen átlagosnak mondhatóak voltak. Pasik, ruhák, bulik, barátok.Bevásárlás. Nem is várt el tőlem senki többet, hiszen huszonévesként, most kezdtem el élni az igazi életemet.

Az egész napot azzal töltöttem, hogy túléljem. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is. Hazaérve az első utam a fürdőbe vezetett, hogy egy forró zuhany után átmelegedve vonulhassak be kicsiny birodalmamba. A kiadós tusolás után, elmerengtem magamat nézve a tükörbe. Szerencsésnek mondhattam magam, mindig elégedett voltam magammal, sosem küzdöttem önbizalom hiánnyal. Akkor még azt hittem, ez teljesen normális.
Hosszú barna hajam a víztől tocsogva lapult a fejemre, teljes káoszban. Szerintem egyik hajszálam sem állt úgy ahogy kéne. Zöld szemem még a nappal fényében is szinte villámokat szórt. Összehúztam a szemöldököm, próbáltam csúnyán nézni, de elröhögtem magam. Egy pillantást vetettem még az alakomra, mely nem volt sem túl kövér, de túl sovány sem , és kivonultam a szobámba. Az elkopott, de imádott melegítő nadrág és a leharcolt póló tökéletes öltözet volta takarításhoz. Sok dolgom nem volt.A lakás egy picike nappaliból állt, ami egybe volt az étkezővel és onnan nyílt egy picike, de annál modernebb konyha, bár inkább mondanám csak főzőfülke szerűségnek. Volt két szoba és egy nagyobbacska fürdő. Imádtam, mert az egyik szobából is belehetett menni a fürdőbe. A másik szobát gardróbnak használtam, így viszont nagyon kevés bútorom volt, ami megkönnyítette a takarítást, ugyanis a portörlés nem tartozott az erősségeim közé.

Gyorsan kitakarítottam, majd egy erős kávé után elindultam bevásárolni. Hihetetlen hogy napok múlva itt a karácsony és az új év.  De a leghihetetlenebb, hogy hála egyetlen drága barátnőmnek Krisnek, ezt Londonban ünnepelhetjük. Ő volt az aki ugyanis rábeszélt arra, hogy a megkeresett zöldhasúimat végre költsem is magamra. Trénerként elég jól kerestem és az Államokon belül rengeteget is kellett utaznom. A cégünk, ma a  leghíresebb a hollywoodi filmesek körében.Bár én egyenlőre a Chicagói irodát képviselem, alkalomadtán nekem is utaznom kellett egy egy forgatás helyszínére.Persze én még csak a B kategóriájú filmeknél segédkeztem, de ha minden jól megy hétfőtől változik a helyzetem. Legalábbis a madarak ezt csiripelték a cégnél.


A bevásárlással hamar végeztem, hazaérve neki is álltam főzni. Imádtam, szóval nem okozott gondot, én azok a nők táborát képviseltem, akik igen is képesek saját maguk miatt is egy kis kulináris élvezetet összedobni.A nagy főzésben a telefonom zenélése zavart meg, már a dallamból tudtam ki keres és vidám mosolyra húztam a számat.

-Na mond!.-vigyorogtam a telefonba.

-Szia, mit csinálsz?-Kérdezte egyetlen barátnőm Kris.

-Főzök, jössz át este?

-Persze, de én még csak most értem haza, szusszanok egyet, lefürdök és ott is vagyok!

-Oksa, akkor várlak , pusza.

-Pusza.

Visszatértem a főzéshez, összeállítottam a rakott csirkét és már raktam is be a sütőbe.Mivel még volt egy csomó időm, a lakás ragyogott, leültem a gépem elé és végre folytathattam azt amire egész nap vártam. Írtam!

Kriszel egy tréningen ismerkedtem meg, ahol a színészek, énekesek és nagyobb hírességek menedzsereit képeztük egy kicsit ki. Az előadás témája a visszafogott arrogancia célravezető használata volt! Hamar összebarátkoztunk és mikor elmeséltem neki, hogy hobbyból forgatókönyveket írok, akkor szívesen felajánlotta, hogy képvisel, ha kész leszek vele.Azóta nem csak munkakapcsolatban állunk, hanem a legjobb barátnőm is lett. Ő állt mellettem mindig mindenben.

Épp sikerült jó pár fejezetet megírnom, mikor csöngettek. Örömmel mentem ajtót nyitni, tudtam, hogy a londoni utazás részleteit egyeztetjük.

-Szia.-kaptam egy bordaropogtató ölelést

-Szia, mi a helyzet?

-Húú baszki, én már most várom a jövőhét szerdát!

-Nekem mondod, tiszta ideg vagyok. Hétfőn lehet előléptetnek, és nekem még a szerdai utazás előtt kéne vennem egy két göncöt.

-Menjünk el holnap délelőtt!-lelkendezett Kris egyből.

-Oké, csak ne túl korán.

-Jó, hoztam pezsgőt iszunk?

-Na ná!-és már hoztam is a poharakat.

A nagy pezsgőzés közepette, megnéztük neten a lakosztályunkat. A Four Seasonsban fogunk lakni teljes két hétig. Ott töltjük a karácsonyt és a szilvesztert is. Mivel egyikünknek sincs senkije úgy döntöttünk, hogy nem szomorkodunk itthon, hanem kiélvezzük végre a szabadságunkat.
Listát készítettünk, hogy mit kell beszereznünk holnap és mit kell becsomagolnunk. Rettentő jól szórakoztunk ahogy tervezgettünk. Reményekkel tele vártuk ezt az utazást. Krisnek reménytelenül bonyolult kapcsolata volt az ügyfelével. Nekem viszont hónapok óta semmi komoly. Csak a hétvégi hódolóim, ahogy Kris hívta őket, a Weekandguys!

-Jaj, nem is mondtam, nekem majd egy picit dolgoznom kell odaát. Kellan is ott lesz és biztos vagyok benne, hogy egy két haverja is. Meghallgatások lesznek egy új filmhez. Még az is lehet nekem is lesz új üdvöském!

-Oké semmi gond, majd addig feltalálom magam.

Az este további részében iszogattunk, zenét hallgattunk és az utazásunkat tervezgettük. A jóízűen elfogyasztott vacsora után Kris végül úgy döntött hazaindul, hogy reggel kipihenten vethessük be magunkat a boltokba. Egész este forgolódtam, nagyon vártam a hétfőt a munkám miatt.Szerettem volna, ha végre igazi nagy filmekhez adhatom a szaktudásomat. Sok színész lekezelően bánik velünk az elején, hogy miért akarjuk nekik megmondani, hogy hogyan játszanak el bizonyos karaktereket. Ám amikor elbeszélgetünk a karakterek személyiségéről mélyebben, mindenki rájön arra, hogy nagyon is sokat jelent a munkánk nekik.



Fogalmam sincs mikor sikerült elaludnom, de reggel, nagyon nem akaródzott felkelni, pedig magamtól ébredtem. Gyorsan csináltam magamnak egy kávét, amihez elszívtam egy jó pár szál cigit mire sikerült észhez térnem.Azért a tegnapi párüveg pezsgő nem múlt el nyomtalanul a szervezetemben. Az ablakon kinézve örömmel nyugtáztam, hogy hét ágra süt a nap, bár a kinti hőmérő mínuszt mutatott, mégis jobb kedvel indultam neki a készülődésnek.