Rob szintén beöltözve várt rám a szálloda halljában. A sapka elég idétlenül állt rajta, jót mosolyogtam.
-Mehetünk hölgyem?- nyújtotta a karját.
-Természetesen!-karoltam belé.
A taxi már várt ránk, így nem áztunk és fáztunk, bár szívesen sétáltam volna egyet a hóesésben. Főleg Londonban. Az autó út igazán rövidnek tűnt. Útközben a mellettünk elsuhanó nevezetességekről beszélgettünk, majd mikor megálltunk egy aprócska házikó előtt, Rob közölte, hogy megérkeztünk.
Értetlenül álltam a külvárosi negyedben, egy gondos szép , de apró házikó előtt. A külső fa burkolata ódon stílusban pompázott, igazi amerikai hangulatú karácsonyi dekorációval. A bejárati ajtóhoz kövezett út vezetett. Mesebeli kis házikó volt az egyszer szent.
-Gyere.-húzott befelé.
-Hol vagyunk, ez gyönyörű!-ámultam.
-Itt lakom!-súgta a fülembe.
Értetlenül néztem Robra! Oké, mesélte hogy London mellett nőtt fel a szüleivel, de nem gondoltam , hogy idehoz a szüleihez az első randin. Valószínű, hogy az arcomra volt írva az értetlenségem ezért, miközben befelé húzott, próbálta elmagyarázni a helyzetet.
-Ez a saját házam, a szüleim is itt laknak nem messze, ezért vettem. Ám most a szállodában kellett aludnom a szerződés miatt.-mondta gyengéden, hogy értsem.
-Ohh, értem, akkor talán menjünk be!-javasoltam.
A ház belülről is olyan volt mint egy mézeskalács házikó. Soha nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen ízléses és tiszta berendezések között él.Az ember azt gondolná, hogy egy férfinak nincs igénye a rendre, de itt más volt a helyzet. A kandalló párkányon, karácsonyi zokni lógott. A nappaliban lévő dohányzó asztalon adventi koszorú díszelgett. A nappaliból, egy fa lépcső vezetett az emeletre. A földszinten még megcsodálhattam a tágas konyhát az amerikai stílusú étkezővel, és a lenti vendégszobát, a mellette lévő fürdővel.
-Rob, ez gyönyörű!-áradoztam.
-Köszi, reméltem, hogy tetszik! Gondoltam főzhetnénk közösen valamit és filmezhetnénk, beszélgethetnénk.
-Szerintem ez remek első randis ötlet.-ujjongtam.
Az emeletre valami oknál fogva nem vezetett fel Rob, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, milyen a háló, hogyan él.De csak annyit mondott, ott fent van a háló, a hobbyszoba és egy hatalmas fürdő. Ezzel le is zárta a témát, majd megkérdezte mit főzzünk. Volt minden a hűtőben, tényleg csak választani kellett. Úgy döntöttünk, valami gyors és egyszerű kaját kéne csinálni. Kijelentette neki, tök mindegy, de sült krumpli legyen hozzá, és majonéz!
-Jó, akkor te sütsz krumplit. Én meg csinálok a csirkemellből valami finomat.
-Oké, házi tündér.-nevetett.
-Na majd meglátod!
Rob valamiért nem bízott a szakácsművészetemben, pedig rettentően jól főzök! Ezt meg is tapasztalhatta miután készen lettünk. A csirkét fűszeres sörtésztában sütöttem ki, petrezselyem mártást csináltam hozzá. Mit ne mondjak, két pofára ette.
-Bakker, lebecsültelek, ez nagyon finom volt.-mondta teli hassal.
-Ja, azt elhiszem. Jó fej vagy, mondhatom. Első randi mi? Szerintem meg simán lecsekkolod a csajokat, hogy tudnak- e főzni, és az maradhat aki mellett nem halsz éhen.-röhögtem.
-Oké, lebuktam.-nevetett ő is.
-Esik a hó még mindig, nem sétálunk egyet, ebben az utcában olyan szépen ki vannak világítva a házak, megnéznénk?-fogom könyörgőre, de közben kezemmel, hozzábújva formás fenekét simogatom.
-Ha így folytatod ebből nem séta lesz.-nyögi Rob rekedten, majd elhúzódik tőlem.-Menjünk!-nevet fel!
A környéken lévő házak valóban mesés látványt nyújtottak a sötét éjszakában, a havon megcsillanó fények, egészen különleges játékot játszottak. Hosszasan sétáltunk körbe a lakótelepen. A hidegtől kipirosodott arccal beszélgettünk.
-Eljössz velem holnap a szüleimhez szentestére?-kérdezte Rob váratlanul.
-Nem.-mondtam gyengéden-és nem azért mert nem akarok, de Kirst nem hagyom egyedül és amúgy is, nem gondolod Rob, hogy kicsit gyorsan haladunk?
-Nem, nem gondolom-csattant fel kissé idegesen.-Jud, folyamatosan ezt hajtogatod, tudom, hogy furcsa, nekem is az, de úgy érzem, ez amit irántad érzek, több egy futó kapcsolatnál.
-Rob, még fiatal vagy, most indul be a karriered! Nem kéne ezt kockára tenned!
-Miért, nem támogatnál benne, én támogatnálak a tiedben!
-Nézd, ez rengeteg külön töltött időt jelent. Jön a nagy csillogás, partik és majd egyszer csak azt veszem észre, hogy valami színésznőcske mellett talállak! Félek!
-Nem bízol bennem?-kérdezi megrökönyödve.De miért nem, hiszen nem is tudod milyen vagyok!
-Most mondtad ki a kérdésedre a választ is Rob! Nem ismerlek, de szeretnélek megismerni, bizalmat szavazni, de azzal nem feltétlenül teszünk jót, ha egyből bemutatsz a szüleidnek, együtt pózolunk a vörös szőnyegen. Én csak szeretnélek, téged megismerni.
-Ez velem együtt jár, ha kell akkor kell! Ha nem, akkor nem!-duzzog.
Szemeit az enyémbe fúrja. Gondolatok ezrei cikáznak a fejembe, de a nézése megrészegít. Ajkai, hívogatóan hatnak rám.Nem akarom elveszíteni. Azonnal megcsókolom.Nem gondolkodok tovább, Krisnek igaza van, mit veszíthetek Egyszerűen megőrjít és kell. Akkor meg miért ne.
Visszasétáltunk a házhoz, majd még egy pohár bórt elfogyasztottunk a kanapén. A csend észrevétlenül állt be közénk. Csak néztük egymást és hallgattunk. Rob elvette a poharat a kezemből majd kézen fogott és elindult velem a lépcső felé.A lépcső aljánál megállított és a szemembe nézve várt.
Nem szóltam, csak aprót bólintva indultam meg vele felfelé. Tudtam mi fog következni és abszolút nem bántam. Az előző éjjel megismertük annyira egymás testét, hogy tudtam, most sem fogok csalódni, de most tovább fogunk menni. Testünk végre összeforr és innen nem lesz visszaút.
Felérve meglepődtem. Rob készült. A hálószobába mécsesek tömkelege adott fényt.Halk zene szólt. Édeskés illat lengte be a szobát.
Rob elengedte a kezemet, szembefordult velem és óvatosan kezdte el becézni ajkaimat, mintha attól félne, hogy meggondolom magam........
