3. fejezet

Rohadtul unalmas és hosszú repülőutunkat, a pezsgővel próbáltuk elviselhetővé tenni. Az eredmény persze az lett, hogy talán túlságosan is jókedvűen estünk be a luxusszálloda ajtaján, egyenesen egy csapat fiatal pasi karjaiba. A vigyorgás miatt nem figyeltünk és beléjük ütköztünk. Kris szerencséjére , na meg persze az enyémre is.  Krisnek nem nagyon volt végül esete egyik sem, így bár vigyorogva, de elindult a recepciós pulthoz, én pedig próbáltam az atomjaira esett cuccaimat a földről összeszedni, persze majd meg szakadva a röhögéstől, hogy ennyire szerencsétlenek vagyunk. Pár srác állt körülöttem, de egy volt olyan kedves , hogy segítsen is. A nevetéstől a szemem megtelt könnyel ezért nem nagyon láttam semmit, csak már amikor felegyenesedtem és próbáltam magam visszafogni, hogy megköszönjem a segítséget. A könnyeket kitörölve a szememből végre megnézhettem rendesen a segítőmet.

-Köszi és bocs, de kész vagyok, csak mi lehetünk ilyen szerencsétlenek. Asszem sok volt a pezsgő a gépen! Jaj, bocs, sokat beszélek! Jud vagyok.

-Szia én Rob,és semmi baj, mi sem figyeltünk oda, de ezek a barmok.-mutat hátra az előtérben elhelyezett fotelokban heverésző haverjaira.-taplók, hogy segítsenek.

-Tényleg köszi, remélem még összefutunk.

Gondoltam, nem tartom fent a csacsogásommal, bár be kell valljam megnyerő egy pasi volt. Nem volt túl szép és ettől volt olyan érdekes számomra. Sosem csíptem a tipikus falkavezér pasikat. Ő inkább olyan művész lélek típusúnak nézett ki.

-Remélem, Örülök a találkozásnak! Meddig lesztek itt a barátnőddel?


-Öhm, két hétig. Itt töltjük az ünnepeket, meg egy kicsit dolgozunk is mind a ketten. Te?


-Én is két hét, akkor még találkozunk!-húzta mosolyra a száját. Na ezt nem kellett volna, istenem! Akkor néztem csak meg rendesen az arcát. Erősen éles állvonal, kékes zöld szem , markáns vonások, és csodaszép vékony ajkak, mintha rajzolva lenne!

-Oké, Szia!.-a jókedvem nem lankadt. Alig vártam, hogy végre bulizzunk.


A lakosztályba érve, józanítóan hatott rám a luxus. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Kris is valahol a lakosztályban bóklászott. Igazi jó barát volt, mindig érezte mikor van az, hogy kicsit magam legyek és most például így is van. Körbebarangoltam az egész kis birodalmunkat. Volt két szoba, az enyém fekete és fehér színekben pompázott, és mindenhol tükrök voltak. A szoba bal oldalán egy hatalmas franciaágy, majd két kis éjjeli szekrény mindkét oldalon. Az ággyal szemben volt egy ajtó ott lehetett bemenni a fürdőszobába. A szobába volt még egy kétszemélyes kanapé, és a fürdőszoba ajtó felett egy hatalmas tv. Az egyik falban pedig beépített hifi torony. Nagyon modern volt. A hatalmas fürdő is a háló színeiben pompázott, nem gondoltam volna, hogy ekkora kád beférne egy lakosztályba. Hát tévedtem. A kád mellett volt még hatalmas zuhanykabin és egy kis kézmosó rész is. Na és természetesen volt még egy ajtó ami a wc-t rejtette maga mögött.

A nappali csuda szép hófehér borítást kapott, a bútorok kárpitjai és a falak is. Lila kiegészítőkkel viszont maximálisan hangulatossá volt varázsolva. Ám ami a legjobban elvarázsolt, az a kis kuckó , ami az erkélyen volt kialakítva. Fűtött üvegajtóval, tehát a látvány így is megmaradt, az egész helységben iszonyatosan vastag szőnyeg, a földön nagy párnák biztosították az ülőhelyet. Egy elektromos kandalló és néhány gyertya alakú lámpa adta a világítást.

Az erkélyről visszaérve vettem csak észre, hogy egy apróka kis konyha szerűséget is sikerült még idevarázsolni. Kris keresésére indulva végre megszemlélhettem az ő birodalmát is, ám amikor benyitottam, a lélegzetem is elállt. Drága barátnőm, az ágyon feküdt a magával hozott eszméletlen sok ruhakupac tetején és kétségbeesetten felnyögött.


-Nem hoztam semmi normális göncöt, a másik bőrönd otthon maradt. Most mit veszek fel?- olyan kétségbe esett volt a hangja, hogy én még jobban röhögtem.-Ne röhögj! Most komolyan!


-Kris,- kacagtam, tovább! Ennyi gönc között majd csak találunk valamit!


-Nem!-mondta szinte visítva!-Vásároljunk!


-Tudtam, hogy erre megy ki a játék, de legyen! Irány a Trafalgar Square!


-Tudtam, hogy számíthatok rád.-röhögött.


Gyorsan átöltöztünk majd lent a bárban ittunk egy marha nagy kávét amíg a taxinkra vártunk. Mivel elég sok alkohol csúszott le a torkunkon az éltető koffeines nedű elengedhetetlen volt. A következő aznapi meglepetés a hotel előtt ért minket. Kris összefutott, az ügyfelével, aki felajánlotta elvisz minket, miszerint ő is oda tart egy két haverjával találkozik. Megérte Krist tartsunk vele. Mi meg hát miért ne alapon elfogadtuk a megívást!


A kávézóba érve viszont jött a következő döbbenet. Kellan pont ahhoz az asztalhoz vette az irányt ahol a reggeli srác ült a haverjaival, vagyis aznap már másodszor botlottam Robba.


-Sziasztok!-köszöntünk udvariasan. Kris telefonja viszont őrült visításba kezdett, majd elnézést kérve félre vonult telefonálni.

-Szia .-köszönték kórusba.

Kellan bemutatott mindenkit és meglepődve tapasztalta, hogy már találkoztunk. Mindenki rendelt és elkezdtünk beszélgetni.

-Jud te mivel foglalkozol.-kérdezte Kellan


-Húú biztos tudni akarod! Én vagyok a színészek rémálma!

Rob és a többiek azonnal felkapták a fejüket.


-Azt ne mond hogy újságíró vagy!


-Nem.-nevettem fel-Rosszabb! Én vagyok akivel konzultálsz , hogyan játssz el egy szerepet.Tréner vagyok!



-Jaj, ne.-nevetett fel Kellan és Rob is.


-De te biztos nem vagy akadékoskodó. Én a héten kapok egyet, állítólag ő a legjobb most az egész piacon, de már előre rettegek!-mondta Rob


-Tényleg, még az is lehet, hogy én vagyok az!


-Hát remélem! -már megint az mosoly.


-Figyú este lesz egy buli, nincs kedvetek jönni?


-Hát már van egy bulimeghívásunk, valami stábbuli esetleg a is tied, mert akkor már hivatalosak vagyunk rá?


-Igen.-mosolygott-akkor találkozunk!

A beszélgetésünk után volt egy rossz előérzetem, Két okból is. Az egyik tuti én vagyok Rob mellé kirendelve, a másik meg hogy Kris csak is egy okból van ilyen távol, gáz van!Neki viszont ha fontos akkor ott baj van, ha baj van , akkor mennie kell. Nekem meg semmi kedvem egyedül lenni egy idegen városban két hétig.

Sejtéseim azonnal beigazolódni látszottak, amint Kris arcát megláttam.


-Baj van, mennem kell, három nap és itt vagyok! Kellan vigyáznátok a barátosnémra! Három nap és itt vagyok és kinyírlak! Ugyanis a szarságod miatt kell mennem! Miért nem tudsz csomót kötni a pöcsödre!


-Mit tettem már megint?-kérdezi az említett ártatlan arccal, de a fiuk már röhögtek.


-Áh, semmi különöset, csak épp egy kiskorú ül az egyik legnagyobb pletykalap szerkesztőségében,egy valag bizonyítékkal, hogy dugtatok!


-Azt mondta elmúlt húsz!-védekezik azonnal, mire belőlem is kibukik a nevetés, Kris pedig egy legyintéssel elviharzik.

Azért sajnálom! Ez a barom elrontja a telelésünket, de egyszerűen nem lehet rá haragudni. Olyan mint egy nagyra nőtt gyerek!
A srácokkal még elröhögcséletem egy kicsit, de mivel nem akartam zavarni, asztalt bontottam.

-Mész is?-kérdezték meglepetten, ami azért jól esett.


-Igen, mivel nő vagyok össze kell készülődnöm, meg hát, elég hosszú volt a repülő út is.


-Főleg, hogy sok volt a pezsgő.-szólt közbe Rob.


-Igen.-nevettem


-Meg kéne beszélnünk hol találkozzunk, kéne a buli előtt egy kicsit alapozni.


A srácok kitalálták, hogy hol találkozzunk én meg megbeszéltem velük, hogy akkor oda megyek taxival. Kellan felírta a címet és a telefonszámát a biztonság kedvéért, majd végre vissza indultam a szállodába.

A szobámba visszaérve, gyorsan bedőltem az ágyba , hogy tudjak legalább egy két órát aludni. Sikerült is! Kipihenten és üdén álltam neki készülődni. A zuhanyzás felélénkített, és a picinyke konyhába elfogyasztott kávé még inkább dobott a jó kedvemen!

Épp a ruhás szekrény előtt álltam egy száll törölközőben , mikor kopogtak. Az ajtót kinyitva nagyon meglepődtem, de meg kell mondjam nem voltam csalódott! Rob volt az!