2011. október 26., szerda

1.fejezet

Jeges decemberi reggel volt, a fogaim össze össze koccantak a vacogástól, ahogy a vonatot vártam a peronon. Az ünnep hangulata minden honnan vissza-vissza kacsintgatott már. Télapóruhába öltözött öreg emberkék lepték el az utcákat, jókedvűen mosolyogva a kisebb gyerekekre. A hangszórókból karácsonnyi dallamok szóltak. Az éjszaka lesett havat már az utakon és a járdákon eltakarították, de a füvesebb területeken hatalmas halmokban terült szét a fehér puha takaró. Elgondolkodtam, túl korán érkeztem. Valahogy a hét utolsó munka napját mindig vidámabban kezdtem, hiszen tudtam, hogy a hétvége csak is a pihenésé, illetve a bulizásé. Gondolataim,most teljesen átlagosnak mondhatóak voltak. Pasik, ruhák, bulik, barátok.Bevásárlás. Nem is várt el tőlem senki többet, hiszen huszonévesként, most kezdtem el élni az igazi életemet.

Az egész napot azzal töltöttem, hogy túléljem. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is. Hazaérve az első utam a fürdőbe vezetett, hogy egy forró zuhany után átmelegedve vonulhassak be kicsiny birodalmamba. A kiadós tusolás után, elmerengtem magamat nézve a tükörbe. Szerencsésnek mondhattam magam, mindig elégedett voltam magammal, sosem küzdöttem önbizalom hiánnyal. Akkor még azt hittem, ez teljesen normális.
Hosszú barna hajam a víztől tocsogva lapult a fejemre, teljes káoszban. Szerintem egyik hajszálam sem állt úgy ahogy kéne. Zöld szemem még a nappal fényében is szinte villámokat szórt. Összehúztam a szemöldököm, próbáltam csúnyán nézni, de elröhögtem magam. Egy pillantást vetettem még az alakomra, mely nem volt sem túl kövér, de túl sovány sem , és kivonultam a szobámba. Az elkopott, de imádott melegítő nadrág és a leharcolt póló tökéletes öltözet volta takarításhoz. Sok dolgom nem volt.A lakás egy picike nappaliból állt, ami egybe volt az étkezővel és onnan nyílt egy picike, de annál modernebb konyha, bár inkább mondanám csak főzőfülke szerűségnek. Volt két szoba és egy nagyobbacska fürdő. Imádtam, mert az egyik szobából is belehetett menni a fürdőbe. A másik szobát gardróbnak használtam, így viszont nagyon kevés bútorom volt, ami megkönnyítette a takarítást, ugyanis a portörlés nem tartozott az erősségeim közé.

Gyorsan kitakarítottam, majd egy erős kávé után elindultam bevásárolni. Hihetetlen hogy napok múlva itt a karácsony és az új év.  De a leghihetetlenebb, hogy hála egyetlen drága barátnőmnek Krisnek, ezt Londonban ünnepelhetjük. Ő volt az aki ugyanis rábeszélt arra, hogy a megkeresett zöldhasúimat végre költsem is magamra. Trénerként elég jól kerestem és az Államokon belül rengeteget is kellett utaznom. A cégünk, ma a  leghíresebb a hollywoodi filmesek körében.Bár én egyenlőre a Chicagói irodát képviselem, alkalomadtán nekem is utaznom kellett egy egy forgatás helyszínére.Persze én még csak a B kategóriájú filmeknél segédkeztem, de ha minden jól megy hétfőtől változik a helyzetem. Legalábbis a madarak ezt csiripelték a cégnél.


A bevásárlással hamar végeztem, hazaérve neki is álltam főzni. Imádtam, szóval nem okozott gondot, én azok a nők táborát képviseltem, akik igen is képesek saját maguk miatt is egy kis kulináris élvezetet összedobni.A nagy főzésben a telefonom zenélése zavart meg, már a dallamból tudtam ki keres és vidám mosolyra húztam a számat.

-Na mond!.-vigyorogtam a telefonba.

-Szia, mit csinálsz?-Kérdezte egyetlen barátnőm Kris.

-Főzök, jössz át este?

-Persze, de én még csak most értem haza, szusszanok egyet, lefürdök és ott is vagyok!

-Oksa, akkor várlak , pusza.

-Pusza.

Visszatértem a főzéshez, összeállítottam a rakott csirkét és már raktam is be a sütőbe.Mivel még volt egy csomó időm, a lakás ragyogott, leültem a gépem elé és végre folytathattam azt amire egész nap vártam. Írtam!

Kriszel egy tréningen ismerkedtem meg, ahol a színészek, énekesek és nagyobb hírességek menedzsereit képeztük egy kicsit ki. Az előadás témája a visszafogott arrogancia célravezető használata volt! Hamar összebarátkoztunk és mikor elmeséltem neki, hogy hobbyból forgatókönyveket írok, akkor szívesen felajánlotta, hogy képvisel, ha kész leszek vele.Azóta nem csak munkakapcsolatban állunk, hanem a legjobb barátnőm is lett. Ő állt mellettem mindig mindenben.

Épp sikerült jó pár fejezetet megírnom, mikor csöngettek. Örömmel mentem ajtót nyitni, tudtam, hogy a londoni utazás részleteit egyeztetjük.

-Szia.-kaptam egy bordaropogtató ölelést

-Szia, mi a helyzet?

-Húú baszki, én már most várom a jövőhét szerdát!

-Nekem mondod, tiszta ideg vagyok. Hétfőn lehet előléptetnek, és nekem még a szerdai utazás előtt kéne vennem egy két göncöt.

-Menjünk el holnap délelőtt!-lelkendezett Kris egyből.

-Oké, csak ne túl korán.

-Jó, hoztam pezsgőt iszunk?

-Na ná!-és már hoztam is a poharakat.

A nagy pezsgőzés közepette, megnéztük neten a lakosztályunkat. A Four Seasonsban fogunk lakni teljes két hétig. Ott töltjük a karácsonyt és a szilvesztert is. Mivel egyikünknek sincs senkije úgy döntöttünk, hogy nem szomorkodunk itthon, hanem kiélvezzük végre a szabadságunkat.
Listát készítettünk, hogy mit kell beszereznünk holnap és mit kell becsomagolnunk. Rettentő jól szórakoztunk ahogy tervezgettünk. Reményekkel tele vártuk ezt az utazást. Krisnek reménytelenül bonyolult kapcsolata volt az ügyfelével. Nekem viszont hónapok óta semmi komoly. Csak a hétvégi hódolóim, ahogy Kris hívta őket, a Weekandguys!

-Jaj, nem is mondtam, nekem majd egy picit dolgoznom kell odaát. Kellan is ott lesz és biztos vagyok benne, hogy egy két haverja is. Meghallgatások lesznek egy új filmhez. Még az is lehet nekem is lesz új üdvöském!

-Oké semmi gond, majd addig feltalálom magam.

Az este további részében iszogattunk, zenét hallgattunk és az utazásunkat tervezgettük. A jóízűen elfogyasztott vacsora után Kris végül úgy döntött hazaindul, hogy reggel kipihenten vethessük be magunkat a boltokba. Egész este forgolódtam, nagyon vártam a hétfőt a munkám miatt.Szerettem volna, ha végre igazi nagy filmekhez adhatom a szaktudásomat. Sok színész lekezelően bánik velünk az elején, hogy miért akarjuk nekik megmondani, hogy hogyan játszanak el bizonyos karaktereket. Ám amikor elbeszélgetünk a karakterek személyiségéről mélyebben, mindenki rájön arra, hogy nagyon is sokat jelent a munkánk nekik.



Fogalmam sincs mikor sikerült elaludnom, de reggel, nagyon nem akaródzott felkelni, pedig magamtól ébredtem. Gyorsan csináltam magamnak egy kávét, amihez elszívtam egy jó pár szál cigit mire sikerült észhez térnem.Azért a tegnapi párüveg pezsgő nem múlt el nyomtalanul a szervezetemben. Az ablakon kinézve örömmel nyugtáztam, hogy hét ágra süt a nap, bár a kinti hőmérő mínuszt mutatott, mégis jobb kedvel indultam neki a készülődésnek.

2011. október 21., péntek

jegyzet

Őszintén meglepődtem, akkor szembesültem először azzal, hogy nem vagyok olyan , mint ők. Szinte menekültem előlük, nem akartam velük beszélni, érintkezni, hiszen más voltam. Akkor még azt hittem ők a normálisak én vagyok Őrült. Hetekig hónapokig bezárkóztam, lélekben!
Aztán egyszer csak sétáltam az utcán és néztem az embereket, a fákat a madarakat és feltettem a kérdést. Ki dönti el, hogy ki a normális, illetve, hogy mi? Ki az aki ítéletet mondhat lelkünk felett? Igen, a kérdés bennem lakozott, belőlem született, és egyszer csak a válsz is megérkezett. Nekem! Tőlem! Tőlem, függ! Minden tőlem függ, tőlem indul. És minden azon múlik, hogy ÉN , hogy reagálom le. senki máson. Csak és kizárólag Rólam szól az életem

2011. október 19., szerda

Előszó

 Előszó



"Állj fel!
Viseld el a kínt!
és én melléd állok,
nézz rám,
mutasd hogy nem félsz
hiszen erre várok

Állj fel!

Menni is alig bírsz,
de ezt meg kell csinálnod
nézz rám! El kell, hogy indulj és kész,
hogy megtudd mennyit érsz."
/Snake Heart/



Az ütésektől bárki meg tud védeni! Egy pofon elöl, bárki el tud rántani, egy ököl elé, bárki be tud ugrani eléd.A tettlegesség okozta fájdalmat sokkal könnyebb gyógyítani, mint a lelked sebeit.A lelked fájdalmára csak te tudod a gyógyírt és csak te tudod, megvédeni a szavakkal szemben önmagadat. Nehéz? Persze! Főleg, ha a szavak óvatosan, apránként adagolva, alattomosan kúsznak be elmédbe. 
Évek alatt akkora mértékű sérüléseke szerezhetsz, melyek begyógyításához , a maradék életed is kevés. Ez a könyv azért íródott, hogy tanulj a jelekből, olvass a sorok között és lépj még mielőtt nem késő. Hiszen a lelki terror, rosszabb bármilyen fizikális kínzásnál.

A lelki terrorban, lelki bántalmazásban, nem csak a lelked sérül! Az egész lényed átalakul valaki mássá. Ha hagyod magad, soha többet nem fogsz nevetni azon amin eddig nevettél, nem fogod szeretni azt az ételt amit eddig szerettél. Más leszel! Nagyon más. Más lesz a kedvenc színed, más lesz a hangulatod. Ami a legfőbb változás, máshogy fogsz reagálni dolgokra. Amin eddig nevettél, azon sírni fogsz és fordítva.


Lehet e tenni bármit is? Igen, jobban  figyelni a jelekre, jobban figyelni önmagunkra. Hiszen a kérdések bennünk vannak, akkor a válaszok is.  olvass a sorok között és tanulj más kárán.


A Történetben szereplők kitalált személyek, de az élethez nagyon is sok közük van. Olvasd hát, hogyan lehet a sikerből, a boldogságból, csillogásból, a földre zuhanni, és hogyan lehetséges az, hogy emberek, el tudják palástolni, a külvilágnak, az igazi énjüket!