7.fejezet

Eszembe se volt meggondolni magam. Akkor ott megadtam magam minden csábításnak és elkezdődött a kapcsolatunk! Hogy hiba volt e? Igen! Hogy hol Romlott el? Nem tudom! De ez most majd kiderül!

Mielőtt a markomban lévő gyógyszereket útjára engedem a torkomba, elmesélem , hogy születik Az Erőszak!

A fürdőszoba padlóján ülve, összekuporodva végig gondolva a megismerkedésünket, még mindig a remény sugarainak éltető ereje folyt végig az ereimben.Azok a szép napok, amikor még minden rendben volt,amikor még a szerelem rózsaszín ködös függönye mind a kettőnk szemét eltakarta. Amikor még képesek lettünk volna egy száguldó kamion elé vetni magunkat a másikért. Jó volt visszagondolni, de egyben ijesztő is. Az ember ilyenkor felteszi magának a kérdést! Hol romlott el? Ki rontotta el? Mikor? Hogyan?

Erre az ember egyféle képen kaphat választ. Egyetlen egy módszer van a válaszok megtalálására!Ám az a módszer fájdalmas. Olyan mintha valakit élve felkaszabolnak és darabjaira szednek. Olyan amikor kifordítják a lelkedet, hogy a legbelsőbb zugodat is átvilágítsák. 

Ez a módszer, olyan mintha a kutyák elé dobnák a tetemedet darabokban. 

Hogy mi ez? 

A tükör! Számot kell adnunk magunknak! Igen ám, de nem a másikról! Magunkról. Mert hát ugye azt nagyon könnyű megállapítani, hogy a másik mit hibázott, nagyon könnyű a másik felet hibáztatni, főleg, ha vélhetően mi vagyunk a sértett fél. De a másikkal mi van? Vagy magunkkal. Honnan tudhatjuk, hogy nem mi okoztunk károkat. Ha nem vizsgáljuk meg magunkat eléggé, akkor folyton folyvást ugyan abba a hibába fogunk esni. Ezért van szükség arra, hogy a tükörbe nézve,egyszer az életben őszinték legyünk önmagunkhoz! Beismerjük, a vétkeinket. Beismerjük a magunknak hazudott dolgokat. Mert hát sajnos, be kell vallani, hogy az ember saját magának hazudik a legtöbbet.  

Vegyünk olyan apróságot mint például, mikor felöltözünk és belenézünk a tükörbe, magunkban mondogatjuk, milyen csinosak vagyunk. Vagy például. Én jól érzem magam így nem akarok fogyni egy dekát se. Vagy , de jó a haja a barátnőmnek, az enyém azért nem olyan mert ilyet örököltem. Sablonos, de igaz! De mi van az igazi hazugságokkal. Bele kéne nézni a tükörbe és hangosan kimondani. Igen szeretem magam! Meg bírnánk csinálni? Persze! De csak mi tudnánk , hogy hazugság e vagy sem. 

Szóval, most, hogy így végig gondolom az elmúlt éveket. Rájöttem, hogy Rob egyszerűen lelkileg bántott. Ott ütött rajtam ahol a leggyengébb voltam! Az önképemen. Jud te ehhez nem értesz. Dolgozz, menj el takarítani ha kell, de csinálj valamit!  Még véletlenül se azt mondta volna. Kicsim, mihez lenne kedved támogatlak, csak valamit csinálj mert ez az élet rendje. Pedig nem kellett volna dolgoznom, hiszen Rob karrierje a külföldi filmjei után az egekbe szökött. Én maradtam az otthon ülő gyereket nevelő, kopott háziasszony az ő szemében. Közben én nem ez voltam. Éltem! Igaz magam életét, de éltem. Eljártam otthonról, persze titokban, mert szerinte semmihez nem volt jogom, amit nélküle csináltam. Élvezettel folytattam az írást is, amit még elolvasni sem volt hajlandó soha. Amikor a clubba dolgoztam, akkor meg az volt a baja. Rájöttem, soha nem voltam elég neki.  

Ezért most azt kell csinálnom, hogy belenézek abba a tükörbe, és számot vetesek, hogy hogyan tovább. Végig megyek az életünk minden egyes napján, emlékén. Azért , hogy megtudjam, mit tettem, mi volt az a pont amit én rontottam el, melyik az amit ő. Mik voltak azok a jelek, amiből tudnom kellett volna, hogy nem lesz jó vége. 

 Tudnom kell, hogy lett- e volna kiút. Tudom kell, és le kell írnom, hogy mással ne történhessen ilyen. Ezért még visszamegyek az időbe és végig fogom gondolni, mi történt London után. Mi történt mikor LA.-ba kellett költöznöm és feladni a karrieremet miatta. Mi történt mikor teherbe estem.

 

Tükör! Majd a tükör meg fogja mondani, hogy mi történt. Olyan tükörbe fogok nézni, ami elfogulatlan lesz, ami nem fog hiú ábrándokkal ringatni. olyan tükröt választok, ami az igazat, a csúnya igazat fogja mondani.Az sem baj, ha fájni fog.  Ezért vissza kell emlékeznem, az első közös éjszakánk utáni reggelre, onnan kell folytatnom az elmélkedést és akkor megtudom, hogy az életembe észrevétlenül bekúszó erőszak, hol csírázott.
 

Emlékszem,arra a bizonyos első éjszaka utáni reggelre. 

Borús hideg reggel volt. Még a takaró alatt összesimulva is fáztunk. Rob gyorsan bújt ki az ágyból és még egy takarót is rám terítve sietett bekapcsolni a fűtést. Az éjszakai hóviharban elment az áram és mi mivel egymással voltunk elfoglalva elfelejtettük újraindítani a fűtést. 

-Te Rob, már ne haragudj, de ez elég fura rendszer. és ha nem vagy itthon, akkor nem indul újra a rendszer és elfagynak a csövek?-kérdeztem tőle dideregve. 

-Nem, de a termosztát, alapjáraton 15 fokra van beállítva, ha kikapcsol az áram, max addig fűt vissza. ezért fázol annyira, hogy holnap még új fogakat is csináltathatok neked, mert annyira kocogtatod őket!-nevetett 

-Nem vicces.-vacogtam tovább-megfagyok! 

-Már fölkapcsoltam! Mindjárt meleg lesz!Addig csinálok reggelit! 

-Az jó, mert éhes is vagyok! 

Ott feküdtem, boldogan, de majd meg fagyva. Az éjszaka csodás volt. Mikor már másodjára szeretkeztünk Robnak végre hagytam, hogy kibontakozzon.Kiderült, elég a szenvedélyes szerető. Pedig az előtte lévő napokból, hogy nem feküdtünk le konkrétan azt hittem, majd romantikus andalgós szex lesz. Hát hál istennek tévedtem. körülbelül egy óra telt el mire úgy éreztem ki merem dugni a lábam a takaró alól. nem volt még az igazi, de egyrészt a fürdő szobai teendőim egyre halaszthatatlanabbak lettek muszáj voltam felkelni. Megreggeliztünk, majd a szállodába mind a ketten mentünk a magunk dolgára. Aznap már nem találkoztunk személyesen, de rengeteg sms.-t váltottunk. 

A következő napok gyorsan teltek. nagyon sokat beszélgettünk, dolgoztunk, el -el jártunk a szállodából randizni. Rob és én is a jobbik énünket mutatva. Ismerkedtünk egymással. 

Aztán a Londoni Kiruccanásunk után visszatértünk a munkába és az életünkbe. Minden szépen haladt a maga útján, szerettük egymást, az összes szabadidőnket egymásra fordítottuk.

Túl voltunk az első közös filmünkön, aminek hála Rob karrierje az egekbe szökött és mérhetetlen méretet öltött a körülötte zajló felhajtás. Én Chicagóban Ő Los Angelesben tanyázott. Sosem felejtem el azokat a napokat. Borzasztóan hiányzott.

A reptérre igyekeztem. Késésbe voltam, mert az irodai értekezletem  elhúzódott. Úgy vezettem mint valami eszelős , a reptér előtt leparkolva meg is szidtam magam, hogy nem lehetek ennyire felelőtlen, főleg mikor megláttam a kiírást, rosszul emlékeztem. Még maradt jó húsz percem a gép érkezéséig.Vettem gyorsan egy hatalmas kávét és a kijelölt helyen elszívtam egy cigit.Épp hogy végeztem, már láttam is, hogy kedvesem sapkában és szemüvegben, hatalmas pakkokkal, széles vigyorral közelített felém. 

-Szia!-ölelt meg úgy, hogy majdnem eltörte a bordáimat is. 

-Szia!Hiányoztál!-A hangom már a mondat végére elcsuklott, sírtam mint valami taknyos kölyök. Egész jól bírtam az egy hónapot, de mikor megláttam, és megölelt eltört a mécses. Végre hallhattam a hangját, érezhettem az illatát. Addigra olyan mély sebeket okozott a hiánya, amit próbáltam magamban elnyomni, hogy kitört belőlem. 

Rob szó nélkül kezdett kifelé vezetni, én pedig mutattam az utat az autóhoz. A haza fele úton furcsa csend állt be közénk, de a levakarhatatlan vigyor ott volt az arcunkon. Valahogy akkor nem tűnt fel , hogy nem beszélünk. Mivel minden nap beszéltünk telefonon, tényleg nem volt miről fecsegni. Az érzéseinket pedig kifejezték a gesztusaink. 

Hazaérve viszont kicsit csalódott voltam. Rob megkért öltözzek át és menjünk el valahova. Én szívesebben töltöttem volna az időt a karjaiban, Egymáshoz bújva, de gondoltam sok volt a munka a felhajtás és lazítani akar kicsit, így belementem. Nem volt rossz este, de kegyetlenül becsiccsentettünk., Hazaérve viszont kárpótolt az elmúlt hónap hiányaiért. egész éjjel szeretkeztünk.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, de a jó kedvemet még ez sem tudta elvenni. Hiszen ott volt velem Rob. Megreggeliztünk, bevásároltunk. Moziztunk. Egész nap nagyon furán éreztem magam egészségileg. A gyomrom nem volt túl jó állapotban de betudtam az előző nap elfogyasztott alkoholnak. Ám egész éjjel olyan volt mintha valami motoszkált volna bennem.Míg Rob békésen aludt mellettem én azon filóztam , hogy mi lehet a bajom. Számod vetettem, hogy vajon nem e egy kis élet mozog bennem, de mivel két nappal Rob érkezése előtt múlt el a menstruációm elvetettem eme ötletemet. Ám mivel egész éjjel nem hagyott nyugton a gyomrom reggel az első dolgom volt útra kélni otthonról. 

Robnak volt egy kis elintézni valója, így nem is kellett magyarázkodnom. Azonnal Krishez mentem. Elmondtam neki a tüneteket. Ő pedig azonnal egy nőgyógyászhoz cipelt. Na ott ért az igazi meglepetés. Azt hittem menten összeesek mikor az orvos közölte velem a vizsgálatok eredményét. egy világ amit eddig felépítettem hullott darabjaira. Az eltervezett élet akkor borult fel. Örömmel, de félelmekkel tele indultam azon a napon haza!